Van olyan anyuka, akinek már szinte kibírhatatlanul nyivákolós-vinnyogós-sírós gyereke van? Olyan, aki 5 percet nem bír ki csendben, esetleg jókedvűen?

Kislányom ilyen volt.

Kemény időszak volt, azt hittem megzakkanok a sok nyávogástól, sírástól. Miközben persze imádtam, de néha már nagyon sok volt az egész napos nyifi-nyafi (vagy rosszabb esetben ordítás).

De hogy megnyugtassalak, most 4 éves és tüneményes! Nyugis, kedves, érzékeny, és néha még belenyafog egy jónagyot a világba, de már korántsem olyan mint volt. Egy áldott cuki gyerek lett belőle!

Vele az első 1 év volt a legnehezebb, de kb. 2 éves koráig mindent nyivákolva közölt.

Most meg egy mosolygós, értelmes csajszi! Szerintem ezerkétszázszor mondtam el neki, hogy ha nem nyávog, jobban megértem. A hatás előbb-utóbb beért. Szóval megéri kitartónak lenni. :)

Kérdező, milyen idős a gyerkőcöd? Azért pl. úgy 1 éves korig nekünk ez jellemezte a napjainkat, de azóta csak jobb és jobb. De nem mondhatnám, hogy minden egyes nap ilyen, csak tényleg amikor megviseli valami, fogzás, hasfájás, betegség...

Éjszakát átalussza? Nektek ez nem nyomja rá bélyegét a napra? Én észrevettem, ha jobban túllendülök mindezen (pl. éjjel 2-3 órát ébren van, nem tudok pihenni, ő meg forgolódik, cumi kell, ez kell az kell), akkor azért ő is nyugisabb. Persze nem mindig sikerül, ilyenkor én is rögtön ugrok mindenre, ő is érzi a feszültséget, nyűgösebb lesz, hisztisebb.

Első válaszoló voltam

Hülye kérdés, de nem lehet, hogy fogzik?

Az a baj, hogy nálunk is ilyen volt...Tul. képp születésétől kezdve 6 hós koráig nagyon hasfájós volt, amiatt volt nyűgös. Aztán beindultak a fogak, neki ekkore is fájt a hasa, emellett ugye a foga miatt is szenvedett... Én kb. az elmúlt pár hónapban érzem, hogy vannak jobb időszakaink. Most pont nem, mert már az utolsó két foga jön és épp láza is van napok óta 38.4. Éjjel csak forgolódik, nyöszörög, hiába a láz-és fájdalomcsillapító. Én meg már zombi vagyok a 2 éve éjszakázástól...

Arra is emlékszem, hogy 1 év körül extrém rossz volt, akkor is jött foga+szeparációs szorongás!! Emiatt is nagyon nyűgös volt, sokat lett volna kézben, szinte alig lehetett tőle bármit is megcsinálni. Viszont ahogy egyre nőtt, többet és többet beszélt, sokkal jobb lett a helyzet, ő is jobban megért dolgokat.

Tényleg csak azt tudom javasolni, hogy kitartás!!! Nekünk is borzalmas volt ez az időszak, emlékszem, körülöttem már mindenki babája jó alvó volt ilyenkorra, én meg még a 1.5 évest is nyáron még éjfélkor babakocsiban tologattam :(

Arra is emlékszem, hogy mikor 6 hónapos volt, férjem pár napot otthon töltött és mondta, h örül, h mehet vissza dolgozni, mert ő ezt egész nap nem tudná elviselni :(

Nekem is volt párszor olyan, hogy "bevágtam" a kiságyba, becsaptam az ajtót és kirohantam a teraszra, mert úgy éreztem, ha még 2 percet bent vagyok, nem állok jót magamért... inkább hagytam ilyenkor 10 percet ordítani, én meg kisírtam magam, minthogy bántsam.

És ezt csak az érti meg, aki átélte, és tudja, hogy mit hoz ki az emberből a folytonos nem alvás és nyivákolás hallgatása!!

1 és 4. válaszoló

3-as vagyok.

Amikor ilyen volt, akkor egy egyszerűbb napot végig pityergett, és nyafogott, hümmögött, szenvedett.

Egy nehezebb napon meg beleverte a fejét az asztalba, ordítás közben, ja és nem vett levegőt. Lilult fejjel állt a szoba közepén, rám meg a szívbaj jött.

Ilyenkor ki kellett őt zökkenteni az adott szituból.

Én amúgy azt hittem megőrülök. Nagyon kevés vidám napunk volt.

De mint írtam, "megjavult".

Én azért nem gondoltam fogzásra, mert 7 napos korától 2 évig szinte minden egyes napunk ilyen nyűgös volt. Egy kezemen meg tudom számolni a könnyű napokat...

Nem valószínű, hogy 2 éven keresztül minden nap a foga miatt volt baja. Amikor fogzott egyéb tünetei voltak. Az még "jobb" volt.

De most meg teljesen más minden vele. Érdekes, de örülök neki, hogy nem maradt olyan kis hisztérika. :)