Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Éppen 18 éves múltam és az...

Éppen 18 éves múltam és az egyetlen dolog, amire gondolni tudok az a gyerekvállalás. Ez normális?

Figyelt kérdés

Soha nem tudtam beilleszkedni a kortársaim közé, mindig az idősebbekkel jöttem ki a legjobban. Most eljutottam arra a szintre, hogy hónapok óta csak arra tudok gondolni hogy gyereket vállalok, amihez olybá tűnik, hogy partnerem is van, ezért csak erre tudok koncentrálni. Eszem azért még van és stabil, önálló egzisztencia nélkül nem fogok belevágni, nem lebeszélésre van szükségem. Inkább azt szeretném tudni, hogy ez normális-e? Gyakran megesik, hogy ilyen korbán huzamosabb időre felmerül ez valakiben? Mire gondoljak, hogy ne szomorkodjak ezen a kérdésen?

A tanulással abszolút semmi problémám, kicsit rossz néven venném, ha olyan jellegű válaszokat kapnék, miszerint a tanulásra kell koncentrálnom most és társaik.


2015. jan. 16. 07:03
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:

7-es, azért az enyhén erős volt, hogy "normális családba szülessen", miért ott ahol nincs összeházasodva az apuka és az anyuka, ott nem normális családba születik? ott nem szerethetik a szülők úgy egymást, mint papírral és jegygyűrűvel?


én mindig is fiatal anyuka akartam lenni, mondjuk 18 évesen pont nem akartam még, de belefér hogy álmodozol róla. 24 évesen szültem 3 éves munkaviszony után egy saját lakásba, én azt mondom megérte kivárni ezt. így normális gyed mellett, és a tudattal, hogy van ahova visszavárnak dolgozni nyugodtabb vagyok, mintha kisgyerekkel kéne elkezdenem munkát találni. pár évet még várhattok, megéri, hidd el :)

2015. jan. 16. 17:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
Az ember ugyanúgy utódokat akar hagyni alapvetően, mint minden más élőlány. Aki azt mondja, hogy ő egyáltalán nem akar, az vagy hazudik, vagy vagy valami hibája van. Mert olyan még nem volt, hogy egy élőlény ne akarta volna a génjeit továbbörökíteni. Aki "nem akar", az azért hiszi ezt, mert olyan társadalomban élünk, ahol az ösztönöket elnyomjuk. Amit tehát érzel, teljesen normális, növényekre, állatokra, baktériumokra, mindenkire jellemző, tehát nincs bent semmi rossz. Attól, hogy ezt érzed, még tudhatod, hogy nem lenne jó ilyenkor, ahogy írtad. Sok sikert a tanuláshoz. :)
2015. jan. 17. 09:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
0%
Nekem a normális család az, ahol anyuka és apuka összeházasodott. A hagyományos családmodellt szeretem, nem az élettársi kapcsolatot. Valahogy nekem az összetartozás legszebb formája a házasságkötés. Persze, úgy is teljes mértékben szerethetik a gyereket a szülők, ha csak élettársak, de bennem mindig felmerül ilyenkor a kérdés, hogy, ha valóban szeretik egymást, miért félnek elkötelezni magukat a másik mellett.
2015. jan. 17. 11:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:

engem először eljegyzett a párom, kitűztük nyárra az esküvőt, majd egy hónap múlva megfogant a kisfiam. mivel nem akartam nagy pocakkal férjhez menni, így úgy döntöttünk elhalasztjuk akkorra az esküvőt amikor már elmúlt másfél éves a fiunk (mert akkorra nagy eséllyel már tud járkálni).

akkor mi most nem normális család vagyunk kedves 63%-os?

2015. jan. 17. 15:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:
De, család vagytok, ha annak tartjátok magatokat. Ez nem papír kérdése. Én csupán jobban szeretem a régi (lehet, hogy nem volt jó szó rá a normális) családmodellt, ahol nem élettársi kapcsolatban élnek, hanem férj és feleség van.
2015. jan. 17. 18:45
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!