Olyan anyukák története érdelene, akinek nagyon szoros kapcsolata van a kutyájával. Hogy alakultak a dolgok a baba megszületése után?

Szóval nem azokra gondolok, akiknek van az udvaron kutyájuk és annyi, hanem akik tényleg szeretik a kutyájukat, sokat foglalkoznak vele, esetleg együtt alszanak. Ezek a dolgok hogy alakultak később? Van egy 5 éves kistestü kutyusom, nagyon szeretem, ő a kis angyalkám, tényleg nagyon szoros a kapcsolatunk. Persze, szó sincs ilyesmiről, hogy odadjam vagy hasonló miután megszületik a baba, ő családtag, nagyon szeretjük a férjemmel mindketten. Nagyon okos, rettentő szelid, kedves, bújós, anyás kutyus. Állandóan a közelemben akar lenni, 1 méterre nem távolodik el soha kb. Soha nem kapott oda, nem morgott rá senkire, az utcán folyamatosan simogatják a gyerekek, mert nagyon édes, mindig szépen tűri, szereti őket.

Szóval kutyásokat kérdeznék, hogy nálatok hogy szokott össze a baba és a kutya? Mit csináltatok másképp? Hogy viszonyultak egymáshoz? Minden érdekel!

A kutyaelleneseket megkérem nagyon szépen, hogy ne válaszoljanak.