Mikortól kezded el taníttatni a gyerekedet angolul?

Van egy külön sarok, ahová beülök vele és olyankor angolul magyarázok neki. Nagyban nem különbözik az egyéb foglalkozásoktól, csak a helyszín és a nyelv más.

Most 8 hónapos, minél kisebbek, annál kevesebb az olyan gát, ami a felnőttekben már erősen megvan. Nekik émg természetes, hogy ha beszélnek hozzájuk, ők megpróbálnak visszakommunikálni, de közben nem hátráltatja őket a nyelvtanon gondolkodás vagy a "jajj, mit szólnak mások, ha rosszul mondok valamit".

Gyerekeknél kamaszkorig legjobban a szituációs nyelvtanítás működik, tehát amikor ugyanazt csinálja, csak a nyelv változik. Ilyenkor a szituációból következteti ki a szavakat, mondatokat, ahogy az anyanyelvével is teszi.

"Look, there's a beautiful bird" - és rámutatok a madárra.

"Where is the red ball? Bring it to me." - közben a piros labdát nézem és várakozóan nyújtom a kezem.

vagy képeskönyvben ugyanígy lehet mutogatni, mesélni.

Bár én beszélek angolul, és fontosnak is tartom a nyelvtudást, de iskolás kora előtt csak én tanítgattam angolra, és azt is csak minimális szinten, amennyi éppen érdekelte. Néhány szót, köszönést tudott már hatéves korára, ennél jobban én nem akartam belemenni. Többek közt azért sem, mert nem akartam, hogy a suliban angol órán halálra unja magát, mivel pont olyan gyerek, aki ha unatkozik, akkor elkezd rosszalkodni.

Nincs is semmi gondja a sulis angollal, gyorsan tanul, csupa jó értékelést hoz haza, a kiejtése is szép. Én nem bántam meg, hogy nem kezdtem el korábban taníttatni idegen nyelvre. Én sem tanultam iskolás korom előtt, de nyolcadikban már megvolt középfokon a szóbelim, gimnáziumban pedig az írásbelit is megcsináltam. Közben voltam versenyeken is, gond nélkül beszélek külföldiekkel angol nyelven, az egyetemen nagyon sokszor angol nyelvű szakirodalmakból dolgoztam. És sosem tanultam máshol angolul, mint az iskolában (igaz, általánosba olyan helyre jártam, ahol közismerten erős volt a nyelvoktatás).

Nem hiszem, hogy hátrányban lenne egy olyan gyerek, akit iskolás kora előtt nem taníttattak idegen nyelvre. Inkább arra kell figyelni, hogy a suliban ne maradjon le, illetve, ha valami miatt nem boldogul a nyelvvel, akkor azt az elején észre kell venni, és akkor fogadni mellé különtanárt, aki segít neki.

Persze nincs azzal semmi baj, ha valaki már korábban is szeretné tanítgatni a gyerekét, vagy játékos foglalkozásra járatja, ha a gyereket is érdekli a dolog.

Még érdekességként írom csak, hogy a beszédet már kissé értő babák hogy reagálnak az idegennyelvre: nemrég meglátogattak minket izraeli barátok.

Egy erős fél órát játszottak a babával, közben héberül beszéltek/mondókáztak hozzá. Első 1-2 percben döbbenten nézte őket, láthatóan leesett neki, hogy ez másik nyelv és ilyet még nem hallott. Utána viszont már fülig érő szájjal csapkodott a mondóka ritmusára. Ha gyakrabban jönnének, szerintem simán megtanulna iskolás korára alapszinten.

#4 - ezt jó tudni!

Én is tervezem, csak most befejezek egy képzést, de utána nekifeküdnék. A végén rá is ragad valami. Bár a "chet" hangot már 5 hónaposan profibban ejtette, mint én valaha fogom :)

Én is fontosnak tartom a nyelvtanulást, a fiam kétnyelvű lesz, de én magam nem tanítanék neki olyan nyelvet, ami nem az anyanyelvem.

Miután neki már így is két nyelvet kell megtanulnia, nem fogom túl korán elkezdeni egy harmadikkal is bombázni, bár szeretném, ha jól tudna angolul.

Gondolkozom, hogy keresek neki egy anyanyelvit, aki hetente egy-két órát foglalkozna vele játékosan. Kis korban még gyorsan tanulnak, és az alapok meglennének későbbre. De ezt csak azután, ha már rendesen beszél a két anyanyelvén.

"Olvass utána az elméletnek (és most nem a babaoktatás reklámanyagokra gondolok, hanem gyermekpszichológusok véleményére)."

Lennél kedves linkelni ilyen "elméletet"?