Most komolyan, feltetel nelkul kell szeretni a gyerekedet?

Szerintem nem így kell érteni. Feltételek nélkül szeretem s a gyerekemet ha meleg vagy ha én orvosnak szántam de ő autószerelő akar lenni.

Nem gondolom, hogy egy sorozat gyilkosnak anya ugyan úgy szereti a gyerekét mint előtte..

Ezen én is elgondolkoztam. Véletlen baleset után amivel megölt valakit is szeretném, ha meleg lenne akkor is.

De ha kegyetlenül, hidegvérrel gyilkolt volna, mondjuk egy olyan aljassággal ahogy a Szita Bencét kivégezték, akkor nem tudom, hogy tudnék-e valaha ránézni is.

Amíg nem volt gyerekem, én is elképzelhetetlennek tartottam, vagyis inkább nem értettem a feltétel nélküli szeretet fogalmát.

Most, hogy van gyerekem, már biztosan tudom, hogy akármit is művelne, akármilyen ember is lenne belőle, akkor sem tudnám nem szeretni, mindig a gyerekem maradna. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szégyenkeznék miatta, vagy hogy nem lennék rá nagyon dühös, ne csalódnék benne. De szeretni mindig fogom.

De szerintem nem kéne összehasonlítani azokat a dolgokat, amiket a kérdésben írtál. Egy rabló, vagy díler nem ugyanaz a kategória, mint az, aki kiirtja a családját.

Egy anya mindig szereti a gyerekèt bàrmit is tesz.Persze a cselekedetet elìtèli...

Valljuk be nem sok olyan sorozatgyilkosròl lehet hallani akit feltetel nèlkül szerettek otthon, nyugodt boldog èlete volt.

Szerintem nem kell, hanem ez jön magától.

Nem tudom elképzelni, hogy ne szeressem a gyerekemet, bármit csináljon is. Még egy emberölésnél is, biztosan átértékelném a dolgokat, haragudnék mérhetetlenül, fájna, marna a bűntudat is, de a szeretet szerintem megmarad.