Elvek és valóság. Mi változott, miután megszületett a kicsi?

Tervezzük a babát a párommal, ha minden jól megy (ujjak keresztbe, drukkolás indul), idén már hármasban töltjük a Karácsonyt.

Sokáig gyerekekkel dolgoztam, láttam szülői hibákat, amiket nagyon szeretnék elkerülni. Megvan a magam elképzelése - persze nagy vonalakban- arról, hogyan szeretném nevelni a kicsit majd. Nincs rajtam rózsaszín szemüveg, pontosan tudom, hogy ezek nagy részét majd a hátam mögé hajítom, ha a helyzet és a gyerek érdeke úgy kívánja, de azt azért nehezen hiszem, amit a kisgyerekes anyukák mondanak, hogy MINDEN elvemet elhajíthatom, mert a gyerek lesz az úr. Miért? Legjobb tudomásom szerint a szülő a "főnök", a felnőtt, neki kell(ene) a megfelelő úton terelgetni a gyereket, és nem hagyni, hogy a fejére nőjön.

Hétköznapi dolgokra és elvekre is kíváncsi vagyok. Minden példa és tapasztalat jöhet. Akartad, hogy egy ágyban/szobában legyen veletek a kicsi? Ez változott? Hogyan alakult a napi rutin? Hogy kezeled a hisztiket? (Ez különösen érdekel.) Párodból milyen szülő lett? Sikerült férfi és nő maradnotok, vagy csak anya és apa lettetek? Mik a tapasztalatok? Mire számíthatok?