Elvek és valóság. Mi változott, miután megszületett a kicsi?

Hűha, egyik kedvenc témám...

28 éves anyuka vagyok, 2 és fél éves kislánnyal és a tesót áprilisra várjuk...

Nekem is rengetegen mondták, hogy addig lesznek elveim, amíg nincs gyerekem, de szerencsére nem lett igazuk...

Kezdettől a kiságyában alszik és mindent meg tudok csinálni mellette, amit szeretnék.

Magam vezetem a háztartást, van egy nagy kutyánk is, sétálni visszük a lányommal, pocakkal is.

Főzök és mindent elvégzek, pedig sokaknál ez sem alap gyerek után, hiszen a kicsi nem "engedi" (???)

Igen, sajnos az én lányom sem az az igazán önálló típus, nagyon, extrém mód igényli a játékot közösen, a beszélgetést, foglalkozást, azaz nem igen van el magában és ez által nekem sincs sok időm magamra, ha ébren van, de megoldom.

Kreatívnak és ügyesnek kell lenni.

Nagyon keveset néz mesét, pedig nagyon sok Édesanya ezzel orvosolja az eleven, vagy magától nem játszó gyerekeket, de én nem szeretem. Inkább bevonom a teendőkbe, vagy kitalálok olyan játékot, amit a munka közben is játszhatunk. :)

Számomra a nőiesség is fontos nagyon!! Mindig, ha nem megyek sehova, akkor is kinézek valahogy és nem tréning ruhában vagyok sem itthon, sem máshol. Szemceruza, szemhéjtus, szempilla spirál, hajegyenesítés. Nekem ez elég.

Szülés után fogytam 22 kilót és ez is jót tett. :)

Férjem szuper Apuka, de néha kevésbé kezeli hatékonyan a szárnypróbálgatásokat és hisztiket, mint én.

Imádják egymást és várja a kicsi, hogy hazajöjjön az apja. Sokat mesélnek, játszanak közösen is és bármiben segít, ha kérem, de én elég vaskalapos vagyok és mindent magam szeretek csinálni, amit csak lehet és tudok. :D

Bolt.... Igen.. DE ezt az elvemet is megtartottam, hogy pl nem szeretem, ha a gyerek a bevásárló kocsiban ül és eszik minden alkalommal. Vásárolunk, nem vacsorázunk!!

SOHA nem kapott ott semmit és így nem is kéri. HA véletlen hisztizne ilyesmi miatt, persze akkor sem kapna, így látja, hogy nincs értelme a nyafinak. HA megkapná a nyavalygásra, legközelebb is eljátszaná!! Ez egyértelmű. Okosak a gyerekek!! Nyafi miatt soha, semmit nem kap, csak ha szépen kéri!

Boltban is leesett az álla az eladónak, minap, mert a lányom megkérdezte, hogy megnézheti e a nyalókát. Mondtam, hogy persze, de nem vesszük meg, tudod a pocak és a fogak nem örülnek Neki. Jó. Amikor kértem, tegye vissza, visszatette, mondta "jólvan Anya" és köszöntünk, mentünk.. A nő meg csak nézett, és kérdezte, hogy miért nem hisztizik... :D Nah... Hát igen.

Hozzáteszem Ő is tud oltári földön fekvős nyafikat levágni, de nem ilyesmi miatt. Csak ha olyanja van és itthon nem engedek valamit, vagy ilyesmi.

Ilyenkor többnyire igyekszem nyugodt maradni, hiszen ez Neki is nehéz és megölelem, elmondom, hogy Tudom, rossz Neked is, de nyugodjunk meg, stb..

Cumizik (ujjszopis) és lenyugszik, megbeszéljük mit nem csinált jól.

Ha nincs elég türelmem, vagy nagyon csúnyán viselkedik, pl ma megütött mérgében, akkor beviszem a szobájába és rá is szólok határozottan, hogy fejezze be a hisztit, nagyon csúnyán viselkedett és erre senki nem kíváncsi. Lehet cumizni, lenyugodni, gondolkozni, stb...

Kemény. Igen, nagyon kemény néha.

De én elég határozott vagyok és kicsi korában sem engedtem olyat, ami az elveim ellen szól...

Pl tényleg soha nem engedtem volna, hogy egy egy alkalmat kivéve velünk aludjon, vagy ringassam, esetleg fussak utána, mikor járni tanult..

Ezek alapok nálunk. Ahogy megtanult járni mindig figyelt ránk a boltban és máshol is. HA mégsem jött velem, vagy nem fogadott szót, be kellett ülnie a bevásárló vagy baba kocsiba. Megbízható és sosem "szökött", ahogy mondani szokták.

Na tehát az eleje, első babánál főleg nehéz, mert sokat sírhat, fáj a szoptatás, a varratok, a hormonok dolgoznak, de mi nagyon figyeltünk egymás minden igényére a Férjemmel és nem volt gond. :)

Szülésnél se higyj senkinek. Mindenki más, de nekem is mondták, hogy majd ordítok, elküldöm a Férjem és nem viselem jól, meg nem leszek mosolygós anyuka, na meg nem a fotókon jár majd az eszem... Hát, szerinted igazuk lett? :)

Magadra és az ösztöneidre hallgass, tartsd az elveid és ne hidd el, hogy mindennek változnia kell!! CSAK annak, amit Te is szeretnél. :)

Én is megkaptam, hogy majd a második gyerek után nem lesz nálam tisztaság, meg a nagylányomat a mamához adom állandóan és szétesek, stb...

Na remélem az eddigiekhez hasonlóan ebben sem lesz igazuk. :)

Sok boldogságot nektek!!

24-es vagyok.

Még az fontos, hogy születése óta 12-től 3 ig kb alszik és magától, ahogy este 6-7 között pancsi, majd 8-fél 9 legkésőbb és alvás!! :)

nem húzzuk el és nyáron sincs csúszás! Magunkra is kell idő és a kicsiknek meg kell a pihenés!! :)

Mindig az ágyában alszik délben és este, nem pedig babakocsiban séta közben, hiába volt kicsi.

Meg kell szoknia mielőbb, hogy az ágyban van az alvás és ne csak babakocsiban tudjon elaludni.

Addig én is pihenhetek, van időm, amire csak szeretném és ettől függetlenül rugalmas a lányom, most is elalszik babakocsiban, vagy utazóágyban vendégségben, ha egész napra megyünk valahova, vagy kirándulunk. :)

Bocsi, hogy hosszú lett. :D

Szerintem nagyban múlik a gyerek természetén is, hogy mennyire tudod magad tartani az elveidhez. Akiknek nyugodt, szófogadó gyerekük van, mindig állítani fogják, hogy az ő nevelésük eredménye, pedig nem biztos, hogy egy más természetű gyerekkel is el tudnák érni ugyanezt. Mondom ezt úgy, hogy az én fiam is alapvetően könnyen kezelhető.

Nekem egyedül az evésnél van az, hogy felrúgtam az elveimet, mivel nem eszik jól. Tudom, hogy akkor hagyni kellene, és majd eszik, ha éhes, de próbálja meg ezt bárki úgy követni, hogy egész nap semmit sem eszik a gyerek és elég soványka is. Itt két dologban "hibáztam": hagyom időnként, hogy evés közben tévézzen kicsit, illetve ha nem eszik rendesen, akkor is adok neki joghurtot utána, mert legalább azt egye meg. Tudom, nem így kellene, de én örülök, ha eszik végre valamit.

A saját ágyában alszik, de nem zárkózunk el tőle, hogy odajöjjön hozzánk, ha baja van (fogzás, megfázás, valamiért nem tud aludni). Nem csináltunk belőle rendszert.

Eddig nincsenek komoly hisztirohamai. Persze van, hogy nem tetszik neki valami, de nem dobja magát a földre. Boltban is tud viselkedni, nem rohangál el, megmutatom neki, ha meg akar valamit nézni, és meg lehet vele beszélni, hogy nem vesszük meg.

Nem ő a főnök, de én igyekszem azt az elvet követni, hogy ő is része a családnak, nem csak egy robot, akinek mindig azt kell csinálnia, amit én mondok. Ahol belefér, igyekszem az ő véleményét is figyelembe venni, de ha kell, nemet mondok. Szerintem így érzi, hogy időnként ő is dönthet, és nincs szörnyű hiszti. Remélem, nem is lesz.

Nekem fontos, hogy a fiamnak is legyen egyes dolgokban döntése.

A férjem pedig szuper szülő, lényegében teljesen egyenrangúak vagyunk minden szempontból. A ruhák kiválasztásán kívül ugyanúgy el tudja látni a fiunkat, mint én.

Azért arra reagálnék, hogy "amit elhatározunk, elég tartani magunkat ahhoz". Én is elhatároztam, hogy külön fogunk aludni, többnyire mégsem így sikerül. Kisfiam 2 éves, még most is sok éjszakát nála töltök! És miért? Mert hasfájós, hasfájós-fogzós gyerkőc! Van néhány olyan éjszakánk, hogy végig masszírozom a hasát, amint bealszok és abbahagyom, ő is megébred és kezdhetem elölről. Mivel 1 éves koráig durván hasfájós volt, sokat kellett vele aludnom.

És sírni hagyás? Igen, próbáltam én is, de egy hasfájós baba nem fogja csak úgy abbahagyni, maximum órák után, mikor már kimerült. De ember legyen a talpán, akinek ezt a lelkiismerete engedi... hiába szerettem volna, hogy ne keljen éjjel 2x is 1-2 órát ordítani, mert fájt a hasa... sajnos ez nem ennyire egyszerű, max. olyan babáknál, akinek nincs ilyen gondja.

A legfontosabb a következetesség, amit néha nehéz betartani a pár perc nyugi érdekében, de hosszú távon előbbre visz :)

Én a kötődő nevelést nagyon szimpatikusnak tartottam, viszont egyre kevésbé szimpatikus már, főleg az erőltetett dolgaik (csak a szoptatás a jó stb.)

"Azért arra reagálnék, hogy "amit elhatározunk, elég tartani magunkat ahhoz". Én is elhatároztam, hogy külön fogunk aludni, többnyire mégsem így sikerül. Kisfiam 2 éves, még most is sok éjszakát nála töltök! És miért? Mert hasfájós, hasfájós-fogzós gyerkőc! Van néhány olyan éjszakánk, hogy végig masszírozom a hasát, amint bealszok és abbahagyom, ő is megébred és kezdhetem elölről. "

ÉRtelmes, felelős anyuka meg először elvinné orvoshoz, majd ha ez nem hoz eredményt, akkor 8 másik orvoshoz is, amíg ki nem derül mi a baba baja. Mert az, hogy minden nap hasfájása van se nem egészséges, se nem normális, főleg nem éveken át. És genetikai gondoktól át betegségeken át a táplálkozásig bármi lehet a gondja.

De masszírozgasd csak meg aludj ott, attól jobban nem lesz, de neked biztos megnyugszik a lelkiismereted.

Képzeld el, voltunk ezerszer orvosnál, GYermekklinikán gasztroenterológián, ha hiszed, ha nem. Nem minden nap fáj a hasa, hanem fogzáskor, és fogzáskor sem minden nap, csak vannak időszakok (mint írtam, van néhány éjszaka, ami nem egyenlő a minden nappal, amikor masszírozni kell neki!). Viszont ilyenkor igen, más nem segít csak a masszázs és hogy vele legyek, bármilyen hihetetlen. De örülj, hogy te nem tapasztaltad meg!!

És inkább alszok vele, mikor a fogzás miatt sír fel 10 percenként, minthogy berohangáljak hozzá, vagy sírni hagyjam. Mert gondolom akik annyira ragaszkodnak az elveikhez, azok "márcsakazértsem" alszanak a gyerekkel...vagy épp szerencsések és nem sír a gyerek éjjel.. Ez a korszak is elmúlik majd és akkor újra nyugiban alszunk, mint ahogy már voltak ilyen időszakaink!

Neked meg kedves utolsó csak ajánlani tudom, hogy máskor ne ítélkezz úgy, hogy nem ismered a teljes sztorit, mert pont az ilyeneket utálják a fórumokon az emberek!! Jogosan, mert sértő ahogy és amit írsz, holott semmit nem tudsz az esetünkről!