Miért irigykednek ennyire látványosan azok a nők akiknek nem lehet gyereke a terhes nőkre?

Nekem nem lehet gyermekem, de soha nem voltam irigy senkire sem.

Sőt mindig melegséggel tölti el a szívemet ha terhes nőt látok :)

Ha pl valaki már a sokadik lombik és mindeféle próbálkozás után meglát egy terhes nőt, én elhiszem, hogy szarul esik neki és esetleg nem tudja leplezni az érzéseit. Nem a kismamára haragszik- nem kell félrérteni, hanem pont arra, hogy ő miért nem az.

Ennyi erővel pl neked sem kellene ezt a kolleganődet rosszindulatúnak, irigynek beállítanod, miközben tudod, hogy min megy keresztül. Valószínűleg megint csak szembesült a saját tehetetlenségével és hiányosságával- miszerint nem tud teherbe esni... Nem hinném, hogy a másik kolleganődre irigy, hanem rosszul érinti az, hogy ő nem tud teherbe esni, és neki nem lehet gyereke. :(

Mert szenved és nem mindig bírja leplezni ez nem jelenti, hogy nem örül a másik örömének, de belül olyan fájdaknat érez át amit soha nem fogsz átérezni. Én tudom milyen és remélem, nem néztem soha csúnyán a terhes barátnőimre, de embertelenül fájt.

Végül szerencsére lett egy fiam, de több már nem lehet, mert olyan nehezen jött össze, hoyg tesóra már nem maradt idő és bizony most is nagyon fáj, hogy mindenhol potyognak a gyerekek körülöttem.

Egy nőnek, aki tényleg nagyon szeretne gyereket, SEMMI sem fáj úgy, mint az, ha nem lehet neki. Nekem sikerült anno elsőre, de elment a baba, utána hónapokig nem jött össze. Eleinte lazán vettem, mondván, nem lehetek mindig szerencsés, de úgy a 4. hónaptól kezdve bizony amikor valaki újfent bejelentette, hogy terhes, azt éreztem, hogy a tököm teli van, és valóban nem bírtam neki örülni. Nem éreztem jól magam emiatt, sőt, elég szar volt, hogy a legjobb barátnőmtől "sajnálom" a terhességét, borzalmas embernek éreztem magam, de az érzéseimet nem tudtam irányítani. Az ő sikerükben az én kudarcomat láttam.

Aztán szerencsére kiderült, hogy mi a gond, nem volt nagy kunszt, nagyon gyorsan, pár hét alatt meg lehetett oldani, és rögtön teherbe estem újra, most 10 hetes vagyok, és minden oké. Így persze megint teljesen másképp látom a világot, de nagyon megértem azokat, akiknek nem lehet gyerekük, és csalódottak, dühösek, mikor másnak sikerül. Nem a másik embert hibáztatják, csak épp a saját kudarcuk jut eszükbe mindig.