Mit tennétek a helyemben? Tanácsra lenne szükségem!

Itt elég sokan válaszoltak egy ilyen kérdésre, hm?

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..

"Szüljem meg és adjam oda az apjának?" Hát, asszem, ez lenne a legjobb.

Először is! Nyugalom, az életed nem hullik darabokra! Nehéz döntés előtt állsz, de muszáj egy kicsit nagy levegőt venned, hátradőlnöd, és távolabbról szemlélned a helyzeted, amibe kerültél!

Ilyenkor érdemes mind a két-három verziót lefuttatni a lelki szemeid előtt, a lehető legnagyobb beleéléssel!

1. Elveteted-magyarán ugyanabba a helyzetbe kerülsz, mint előtte. Marad a bűntudatod, amit a család (a tiéd vagy a gyermek apjának családjáé?) rakna rád, még éveken keresztül hallgathatnád őket, attól függően, hogy mennyire intenzíven fogod velük ápolni a kapcsolatot. Ha nem terveztétek a babát, ha ennyire elutasító vagy, akkor lehet, hogy ez lenne a legcélszerűbb.

2. Vállalod, megszülöd. Ez már érdekesebb. Ki neveli fel?

Az ijedtségen próbálj meg túllépni, úgy érzem, fel sem fogtad igazán, mi ez az egész. Felnevelheted te is, de ekkor hogyan fog hatni az életedre? Kerékbe tör-e valamit? Tudsz-e majd rendesen dolgozni utána? Egyáltalán be tudtad-e fejezni a tanulmányaidat, amit esetleg pont a gyermek miatt kell megszakítanod? Ha odaadod valakinek felnevelni, akár az apjának, akár egy számodra idegennek (pl. örökbe), akkor utána később nem leszel-e kíváncsi rá, és nem bánod-e meg, hogy eldobtad a lehetőset, hogy a gyermeked mellett lehess....nem fog-e furdalni a bűntudat.

Majd fognak jönni mindenféle kérdések, hány éves vagy egyáltalán, miért ne abortálhatnád, jobban járnál, ha ennyire nem akarod, és jönnek azok is, akik szerint mit akarsz, örülhetsz, hogy gyereket várhatsz, add örökbe!

Kevés dolgot árulsz el magadról, gyanítom, hogy fiatal lány vagy, akinek a kapcsolata sem feltétlenül stabil, a nagybetűs Élet kezdetén, ahol meg kéne alapoznia mindent, szüleivel a háta mögött, akik abortuszellenesek, vagy tán már az unokát várnák, és nyomják a véleményüket...nem lehet egyszerű Neked!

De nyugodj meg! A döntés-és ezzel a felelősség is- a Te kezedben van, és Te tudod a legjobban, hogy mit kell tenned, akárki, akármit mondd!

Huhhh...nem szokásom ennyit írni, de valamiért kellett! 28N Kívánok jó döntést!

Ne izgulj, ez a hormonok miatt is van. Nekem is vannak napok amikor úgy érzem életem legnagyobb hibája volt, hogy terhes lettem, másnap meg nem adnám semmiért sem. Most hullámvölgyben vagy, de ahogy telik az idő majd változol, és mikor megszületik, az életed árán sem fogod odaadni senkinek!

25hkm

Mint az előbb is írtam, a hormonok miatt érzékenyebb vagy. Mivel nem akartad a gyereket mindent rossz színben látsz, de ez változni fog, ha normalizálódik az életed. Beszélgess a pároddal, ne ülj a sarokba és bőgj, hogy milyen szr az életed, hanem tegyél azért, hogy boldogabb legyél.

25hkm

Miért nem tudnád nevelni a kicsit? Anyagi okokból,vagy nem érzed magad rá képesnek,hogy törődj vele? Figyelj:én nemrég szültem,évekig nem estem teherbe,és megfogant véletlen a kicsink,olyan boldog voltam.Megszültem,és amikor itthon voltunk a babával,olyan furán éreztem magam ebben a helyzetben,eleinte hihetetlen volt,és idegen,napról-napra növünk össze a babával,pedig annyira vártam.(Kellett pár nap,mire felfogtam,miközben évek óta erre készültem!) Nálad ez lehet fordítva is,hogy hirtelen megszereted,és vágysz rá! Az élet gyerek nélkül semmitsem ér!

Ha fiatal vagy,és attól félsz,hogy megszólnak,azzal ne foglalkozz,mert a buta népnek soha nem lesz semmi sem elég jó! És ne hagyd,h befolyásoljanak,a szívedre hallgass!