Van itt olyan, akinél a kötődő nevelés elvei negatív következményeket okozott?

Ami tény: soha nem hagytam, hogy sírva aludjanak el, a nagyobbik most 4,5 éves, és a mai napig katasztrófa az altatása (bár ma pont elaludtak szépen többé-kevésbé egyedül, de ez ritka). Viszont a barátnőm simán sírni hagyta a kisfiát sokat, nem is volt gond egy darabig, most mégis ugyanott tartanak, mint mi, sőt, még rosszabb, mert neki éjjel is vele kell maradnia.

Szóval nehéz eldönteni, hogy a korai lágyszívűség miatt alakult-e ki nálunk az altatási probléma, vagy ternírozhattam volna őket akárhogy, ugyanitt tartanánk.

Ezt leszámítva nyitott, vidám, népszerű gyerekek, nem túl anyásak, elvannak egyedül is.

egyik barátnőmnek.

együtt aludtak a babával a nagy ágyban. eleinte megbeszélték, hogy a pici külön fog aludni a kiságyban, de a barátnőm éjszakai szopik alkalmával lusta volt visszarakni így szépen lassan (a párjával korábbi megegyezésüket felrúgva) mégis odaszoktatta a picit. aztán azt hiszem 7-8 hónapos korában a babának egyre többször eljárt a párja sörözni a haverokkal, be is vallotta, nem titkolta, hogy nem bírja magát kialudni hogy köztük ott a pici, alig tudnak szexelni (mert barátnőm más helyiségben meg nem akar), és végül kiderült hogy van is már valakije. azóta külön mentek :(

mi sosem aludtunk a picivel, minden más szempontból abszolút válaszkészen nevelem őt, de ebben nem vagyok hajlandó engedni. és nem a barátnőm példáján okulva, nekem természetes hogy a hálószoba a miénk, én is saját ágyban nőttem fel, és nagyon kötődöm a szüleimhez...