25 hetes vagyok, és egyedül vagyok. Miért sajnál mindenki, tényleg olyan nehéz lesz?

ez emberek ilyenek. biztos sokan orulnek veled :D

lesznek nehez reszek, de mindenki eleteben vannak nehez reszek.

szerintem nagyon nagyon nagy ajándék a babó, foleg ha ilyen nagy szeretettel varod, ne torodj azokkal, akik nem erthetik meg, mekkora csoda.

mert ez olyan nehézség, ami MEGÉRI

Én egyedül csináltam végig a terhességet. Azóta is egyedül vagyok, a 10 hónapos fiammal. Ha az anyagi részét nem nézem, akkor nem sokkal nehezebb egyedül, csak annyiban, hogy ahol apa is van, ott némileg megoszlik a stressz, pl. három átbőgött nap után már nagyon jó, ha egy kicsit apa kezébe is oda lehet adni a nyűgös csöppséget és fújni egyet. Nekem legalább is ez hiányzott. Persze a szüleim nekem is segítenek, de azért tőlük nem várhatom el olyan magától értetődően, mint egy apukától.

A lényeg, lesznek nehézségeid, amikkel nehezebben birkózol majd meg, mint az, akinek van párja (bár sok esetben az apuka olyan keveset van otthon, hogy az anyuka alig érzi könnyebbnek a saját sorsát, mint az egyedülálló anyukák), de ha te így elfogadtad (és ahogy látom elfogadtad, boldog kismama vagy), akkor így is fogod megszokni, nem fogod állandóan összehasonlítgatni a magad életét másokéval, szóval nektek szerintem így lesz tökéletes. Ja, ezt olvasd el:

[link]

Lehet így is hozzáállni, de azért mindig két oldala van az éremnek. Én írtam is hozzá kommentet, csak hogy a másik oldal is előtérbe kerüljön egy kicsit. De tényleg lehet így is hozzáállni a dologhoz, és az a legjobb, ha valaki így tud hozzáállni.

Sok boldogságot, könnyű szülést és jó babázást kívánok neked, a picurkána pedig sok egészséget és kiegyensúlyozott, vidám gyerekkort!