Hogyan tovább? Mit tegyek? El vagyok keseredve.
Egy genetikai betegség miatt nagyon sok a tesztoszteron a véremben. Nő létemre gyantáznom kell a lábamon kívül a hasam, a melleim, a hátam, a fenekem, a karom, az arcom. Hosszú, fekete szőrszálak nőnek mindenhova.
A nagyobb tragédia az életemben, hogy nem tudok teherbe esni. Menstruációm évente 2-3 van. A nőgyógyász csóválja a fejét, hogy nem tud mit tenni.
35 éves vagyok.
Azon gondolkozom, hogy örökbefogadnánk egy kicsit a férjemmel. De ott van a félelem bennem, hogy nem tudnám a sajátomként szeretni, mindig idegennek tartanám. Hatalmas fájdalom másokat látni gyermekeikkel, babáikkal, az én szívem pedig megszakad, hogy nem lesz senki, aki az én és a férjem közös kicsije lehessen.
Annak meg mi értelme, hogy felneveljek valakit, akihez semmi közöm?
Zaklatott és keserű vagyok, nem látom a kiutat. Megbuktam nőként az életben, mert nem tudom a nő legfontosabb életcélját teljesíteni. A szüleim pedig nem élhetik át a saját kisunoka megszületését (sajnos a húgom is ezzel küzd, csak az ő teste legalább nem ilyen szőrös).
Hogy lehet ebből a keserűségből kilépni? Van fény valahol az én alagutam végén?
Minden kedves választ köszönök, és kérem, a trollok ne bántsanak ennél jobban, ahogy a sors elbánt velem.
Kezelés: pajzsmirigy-hormon, metformin, D-vitamin.
Plusz a szteroid, amit most abbahagytam. Másik országba költöztem a férjemhez, elmegyek itt is orvoshoz.
válasza:Nagyon sajnálom, ami veletek történik. Itt két lehetőség van (vagyis három, de az életetek végéig való kesergés nem jó választás): vagy belenyugodtok, hogy gyerek nélkül fogjátok leélni az életeteket, vagy örökbe fogadtok egy gyereket. Sokan tudnak boldogan élni gyerek nélkül is, több olyan idősebb párt ismerek, akiknek valamilyen oknál fogva nem lett gyerekük, belenyugodtak, és kiegyensúlyozottan élik a nyugdíjas éveiket. Én magam viszont holtbiztos, hogy örökbe fogadnék ilyen esetben, nekem nem lenne teljes az életem gyerek nélkül.
Azt javaslom, hogy nézz utána a témának, próbálj meg hasonló problémával küzdő nőkkel beszélgetni, figyeld meg, kinek hogyan alakult az élete. Ha most el is vagy keseredve, biztos vagyok benne, hogy Ti is meg fogjátok találni azt a megoldást, ami hosszú távon boldoggá tesz titeket.
válasza:diétát tartod?
A pcosnek nem feltétele a ciszta.
válasza:miért erőltetitek hogy pcos ha egyszer elmondta hogy kivizsgálták és nem az?
ha egészen pici babaként fogadtok örökbe, akkor hidd el, tudnád sajátodként szeretni. te ringatnád álomba, cserélnéd a pelusát, te látnád, ahogy először felül, vagy feláll, minden olyan élményt átélnél, mint minden más anyuka, kivéve a szülést és a terhességet. lehet nem örökölné a szemed, vagy a párod hajszínét, de nem örökölheti így a betegségedet sem, amit nagyon nehéz lenne feldolgoznod. gondold át, egy kis élet, akit pár naposan/hetesen eldobtak és semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy lehessen egy anyukája.
válasza:Húsz éven át lombikbébiztünk, és egy fullos Mercédesz árát elköltöttük egészségügyi szolgáltatásra, Kaáli Intézetre, hormonra, paraszolvenciára stb. mert saját gyereket akartunk. Szinte rutinná vált az életünkben. Aztán egy év szünet és kijózanodás után örökbefogadtunk egy kisfiút, aki most 5 éves.
Ha szigorú vagyok magammal, kérdezhetném joggal, hogy mi a túrónak makacskodtam a sorssal (Istennel) ennyit. Ha korábban belátom, lehet, hogy most már egyetemre járna a fiam...
Imádom, és ő is imád bennünket.
A szeretet mindent felülír.
Ne keseregj, a gyerek egy csodálatos tünemény.
Nem kell ahhoz a véremből valónak lennie, hogy szeretni tudjam. És amikor azt mondja "Anya gyere" akkor eszembe sem jut, hogy nem az én vérem... megyek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!