Hogyan tovább? Mit tegyek? El vagyok keseredve.
Egy genetikai betegség miatt nagyon sok a tesztoszteron a véremben. Nő létemre gyantáznom kell a lábamon kívül a hasam, a melleim, a hátam, a fenekem, a karom, az arcom. Hosszú, fekete szőrszálak nőnek mindenhova.
A nagyobb tragédia az életemben, hogy nem tudok teherbe esni. Menstruációm évente 2-3 van. A nőgyógyász csóválja a fejét, hogy nem tud mit tenni.
35 éves vagyok.
Azon gondolkozom, hogy örökbefogadnánk egy kicsit a férjemmel. De ott van a félelem bennem, hogy nem tudnám a sajátomként szeretni, mindig idegennek tartanám. Hatalmas fájdalom másokat látni gyermekeikkel, babáikkal, az én szívem pedig megszakad, hogy nem lesz senki, aki az én és a férjem közös kicsije lehessen.
Annak meg mi értelme, hogy felneveljek valakit, akihez semmi közöm?
Zaklatott és keserű vagyok, nem látom a kiutat. Megbuktam nőként az életben, mert nem tudom a nő legfontosabb életcélját teljesíteni. A szüleim pedig nem élhetik át a saját kisunoka megszületését (sajnos a húgom is ezzel küzd, csak az ő teste legalább nem ilyen szőrös).
Hogy lehet ebből a keserűségből kilépni? Van fény valahol az én alagutam végén?
Minden kedves választ köszönök, és kérem, a trollok ne bántsanak ennél jobban, ahogy a sors elbánt velem.
Azt gondolom, hogy a szőrt jól le lehet szedni gyantával, rajtam is sok szőr van, magamnak gyantázom, van lehetőség a végleges lézeres szőrtelenítésre, csak meg kell kérdezned, hogy a te esetedben is beválna-e, most egyébként joy-kuponnal van 50% kedvezmény, de azzal igencsak sietned kell, mert ma jár le.
Ami a gyerekvállalást illeti, ha van petesejted, akkor lombikprogramban lehet saját gyereketek, akit te hordhatsz ki, természetesen nem ilyen egyszerű, ahogy leírom, meg kell kérdezni erről a megfelelő embereket és nem az első nődokira hallgatni.
Egyébként én nem látom annyira borzasztónak a helyzetedet, csak néha tenni is kell a dolgokért és mindenhol próbálkozni. Alternatív módok közül, ezeket nézd meg, egy ilyen étrend betartása sem könnyű, sőt nagyon nehéz, de rengeteg nőnek segített, olvasd el a sikertörténeteket, igazak, személyesen is ismerem őket, és az én ciklusomat is sikerült beállítani ezzel a táplálkozással.
Most elkeseredtél, de hidd el, hogy jobban fogod érezni magad később.
Nem az a nő legfontosabb életcélja, hogy gyereket szüljön. Mondom ezt úgy, hogy nekem is van, tehát nem egy túlemancipált karrierista vagyok.
Szerintem először próbálj meg rendet tenni az életedben. Kezdd azzal, hogy megtalálod az örömöt, és élvezed.
Van egy férjed, aki szeret. Tölts vele minél több időt, járjatok el együtt, szórakozzatok, utazgassatok.
A legtöbb pár, akik ELHATÁROZZÁK, hogy nem akarnak gyereket, így élnek. És pont azért nem akarnak, mert nekik kell ez a szabad élet, hogy oda mennek ahová akarnak, és akkor, amikor akarnak.
A saját életedben kell egyensúlyt teremtened.
És legőszintébb véleményem az, hogy 35 évesen már próbálj meg belenyugodni. Ebben a korban amúgy se egyszerű, és később csak nehezebb lesz teherbe esni akkor is, ha egyáltalán lehetséges. Évek mehetnek rá az életedből.
Aki most azzal jön, hogy sokan szülnek először 40 évesen, annak ajánlom, hogy cseréljünk. A szüleink ennyi idősen vállaltak gyereket, és sajnos 15 éves volt, mikor anyánk is elhunyt, azóta én nevelem.
Senkinek se jó a túl késői gyerekvállalás.
#2:
Szedem gyantával természetesen, hisz nem akarok jetiként élni. Csak épp nézem a nőket, és gyönyörű szőrtelen a testük, max a lábukat szedik, én pedig gusztustalanul nézek ki. Hiába szedem, egy ideig hagyni kell nőni, különben nem tapad bele a gyanta.
Végleges szőrtelenítés nálam sajnos nem működik, mert hormonális alapú. Próbáltam, ugyanúgy kinőtt sajnos.
Petesejtem nincs, nem érik meg egyáltalán.
Köszönöm a cikkeket, meg fogom nézni.
#3: Köszönöm a kedvességed, de mivel neked van már egy gyereked, nem hiszem, hogy át tudnád érezni, amit én most érzek. Könnyű azt mondani, hogy nem életcél a gyermekszülés. Akkor le tudnál mondani a sajátodról? Ugye nem.
A férjemmel sokat utazunk, bár most egy picit vissza kell fognunk magunkat pénzköltésben, mert ráadásul a munkámat is elvesztettem.
Ha választanék a szabad élet és a gyermek között, az utóbbit választanám. Nem akarok úgy megöregedni, hogy mindenki meghal körülöttem, és nem lesznek gyermekeim, unokáim, akik rámnyitják az ajtót. Nem elégít ki ez az élet, amit most élek. Égetően vágyom egy kisbabára :( Ezzel lenne meg az egyensúly, minden más csak maszlag.
#4: nem PCOS-em van, hanem CAH. Sajnos ha előbb derül ki, akkor nem kezelnek évekig félre, mert az első nőgyógyász is azt mondta, hogy PCOS, mert lusta volt kivizsgáltatni rendesen. 2 éve derült ki a CAH, az endokrinológus csak legyintett. Azt mondta, hogy ezért van sok meddő nő, mert PCOS-sel kezelik őket, és nem a megfelelő kezeléssel.
Szteroidot kaptam a tesztoszteron rendbetételére. Nem hatott, cserébe szőrösebb lettem, és feljött 15 kg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!