Én vagyok a "gonosz mostoha"? Bővebben.

Nálunk eleinte ugyanez volt, mondjuk a gyerek akkor 3 éves volt.

Nagyon nehezen kb 1,5 év alatt sikerült megértetnem a párommal, hogy azzal, hogy "kinyalja" a gyerek fenekét és mindent megenged nem önmagáért fogja a fia szeretni.

A párod óriási hibát követ el azzal, hogy amikor vele van a fia mindent megenged neki, a fia később csak egy két lábon járó pénztárcának fogja tekinteni. Legalábbis nagyon valószínű.

Értesd meg a pároddal, hogy nem azzal szeretni a fiát, ha abban a két napban mindent megenged neki, mert azzal csak elrontja, az élet nem ilyen.

Sok sikert!

Van amiben igazad van, van amit talán meg lehet érteni az apa részéről. Kezdem azzal, amit szerintem lehetne tolerálni: Mivel ti igazából nem éltek együtt teljes egészében, hiszen ahogy írod, két helyen laktok és mindkettőtöknek megvan a saját teritóriuma, ezért talán nem is olyan katasztrófa, hogy amikor ott a fia, akkor ti a te lakásodban alszotok, nyilván az apuka ilyenkor nagyon szeretne a fiával lenni. Gondolj bele, milyen lenne ha te is kéthetente lehetnél a gyerekeddel. Akkor biztos te se akarnál mással foglalkozni. Mondjuk amikor hosszabb szünet van és több időt is veletek van, akkor már ez így nyilván nincs rendben.

A problémát amúgy abban látom, hogy az apuka úgy gonolja, neki a gyereket nem kell nevelnie, majd az anyja legyen a szigorú, ő meg a jófej, akinél mindent lehet. Én ezt sosem tartottam helyesnek. Az apánál is kéne hogy legyenek bizonyos szabályok, amiket be kell tartani. Ilyen a lefekvés. Nyilván hétvégén, amikor másnap nem kell korán kelni, lehet engedékenyebbnek lenni, de én amúgy el sem tudom képzelni, mit néz a tévében éjszaka egy gyerek. Hiszen nem is neki való műsorok mennek. És azt is eléggé sajnálatosnak tartom, hogy egy ilyen korú gyerek csak a tévével meg a nettel tudja magát elfoglalni. Ma már nem divat olvasni? Nekem 11 éves koromban apukám órák hosszat olvasott fel esténként, imádtam hallgatni. Nem pont meséket ilyenkor már, de mindenféle jó könyvet. Meg persze saját magamnak is olvastam. Meg festettem, rajzoltam még este, játszottam ezt-azt. És ez nem az őskorban volt, 23 éves vagyok még csak, szóval nem olyan régen voltam én gyerek. Persze hogy néztem én is tévét, de maximum tízig. Oké, net akkor még nem volt, vagyis nekünk nem volt, de ez mindegy. Annyi más dolgot is lehet csinálni, amivel viszont nem zavar másokat. Mert azért azt kicsit én is erősnek tartom, hogy két felnőtt embernek egy 11 éves gyerekhez kell alkalmazkodni olyan téren, hogy aludni nem tudnak tőle még éjfélkor sem.

És abban is igazad van, hogy ha ti hosszú távra tervezitek a kapcsolatot, akkor lassan már úgy kéne viselkednetek, mitha egy család lennétek, vagyis azzá kéne válnotok, és ebben a családban a 11 éves gyereknek is meg kéne találni a helyét. Az elég tré duma, hogy várj addig, amíg a gyerek majd kamasz lesz és már eljárkál ide-oda. Addig is kell normális élet.

Szerintem egyrészt az lenne jó megoldás, ha a csak apa-fia programok mellett szerveznétek közös programokat is, főleg olyan dolgokat, amikhez nem kell se net, se tévé, mert egy 11 éves gyereknek illene ezek nélkül is elfoglalni magát. Sőt igazából mindenkinek illene. Másrészt pedig a párodnak először is veled kéne megbeszélni, hogy mik azok az otthoni szabályok, amiket mindenkinek be kell tartani, mi az, amihez mindketten ragaszkodtok, aztán pedig a párodnak ezeket meg kéne beszélnie a fiával. Hogy amikor ő nálatok van, akkor a ti szabályaitok vonatkoznak rá is. De persze ezt csak úgy tudod megoldani, ha a párod is benne van a dologban. Te egyedül meg se kíséreld a fiút rászoktatni a szabályok betartására, egyrészt mert ha csak te akarod és az apja meg nem, akkor az nem is szabály, csak a te kérésed, másrészt pedig, ha te olyat kérsz tőle, amit nem akar, az apja viszont engedné, akkor csak téged fog megutálni, azzal meg nem használsz senkinek. Itt az apjának kéne felelősségteljes szülő módján vislekednie. Mert szerintem sok ilyen "hétvégi" apuka nem szülőként viselkedik, hanem olyan, mint egy felnőtt játszótárs.

nagyon jókat írtak előttem.

annyival egészíteném ki, hogy én hétvégére biztos csinálnék tuti programokat, ahol együtt lehet a család, tamáskástul, túrázni, kirándulni, és akkor tamáska is úgy elfáradna, hogy nem tévézne hajnal 1-ig, hanem szépen kialudná magát, és másnap reggel meg ennék az asztalnál a palacsintát és arról beszélnének, milyen frankó nap is volt a tegnapi! de ehhez szabályok kellenek, korlátok, de úgy, hogy közben mindenki jól érezze magát.

Én a Te helyedben, nem mennék, maradnék a saját lakásomban a saját gyerekemmel. Pár hétvége, és ha a párodnak fontosak vagytok, ugyis elgondolkodna rajta.

Nálunk ugyanez van, csak a férjem nagy különbséget tesz az én gyerekem, és az ő gyereke között. Nálunk ez a probléma. És én ebbe már beleuntam.

Én ha ujrakezdhetném....hát nem igy csinálnám. (bocsi, de most lelkileg kivagyok)

Szia

Én ugyanígy voltam csak nekem annyiból volt rosszabb hogy nekem nem volt hova mennem és nem volt közös gyerekünk!Neki volt 2 egy 8 éves lány és egy 3 éves fiú!Apuka azt hitte a pénz a minden szó szerint értsd amit most írok mert mindig így volt!Minden hétvége péntek délutántol vasárnap estig a nevem kuss volt csak csicskáskodhattam!Minden héten 20-30.000 zsebpénz plussz a játékok állatkert mozi vidámpark mikor hogy de itthon sose ültünk!Na a szünetektől meg már féltem!Ha mertem szolni hogy ennyire ne majmold őket mert rosszul fog elsülni ugy szájba vágott hogy elöntött a vér merthogy semmi közöm hozzá!Ja nekem ez idő alatt egy bugyi nem jutott merthogy a gyerekek!De hálistennek 5 év után a kislányból nagylány lett és bekavart apukának és ez miatt anyuka nem engedte őket merthogy én voltam a rossz meg ilyenek!Akkor még egy jó 2 évig a fejemhez vágta a párom hogy miattam nem láthatja a gyerekeit!Igen szégyellem de amikor a gyerekei előtt megvert evvel nagyon megalázott és akkor zokogva ordítottam hogy ide nem jöhetnek többet mert akkor vagy csak ilyen ha nincsenek itt minden rendben!Na ezt a nagylány visszamondta anyucinak!Az eset után 2 évre teherbe estem most van egy gyönyörű 3 éves gyerekünk most várom a másodikat!és mostmár az apjuk nem kiváncsi rájuk!Nem azért mert én vagyok a rossz hanem a gyerekei gizdáztak ugyanis kiderült hogy anyuci biztatta őket hogy rám soha ne hallgassanak mert én egy senki vagyok meghogy tegyék tönkre a kapcsolatot mert akkor én aput otthagyom és akkor visszamegy hozzájuk!Mint írtam ez a rémálom mert nekem ez az volt 5 évig tartott!Most vagyunk együtt 10 éve és 5 éve egy hangos szo nincs közöttünk!