Azokhoz lenne kérdésem, akik mindig lehurrogják a fiatalon házasodó, fiatalon gyereket vállaló nőket. Válaszolnátok az alábbi kérdésekre?

Én úgy gondolom, hogy aki meg van elégedve a saját életével, az nem kritizál másokat. Ergo engem hidegen hagy hogy ki mikor vállal gyereket. Ismerek olyan anyukát, aki már 20-25 évesen mintaanyuka, meg olyat is, aki 40 éves létére sosem tudott igazán megérni a feladatra.

Az anyagiakról meg annyit, hogy semmi sem biztos. Hiába van mindkét félnek munkája, ha csődbe mennek. Ismerek ilyen családot is. Mindkét félnek fix munkahelye volt már 15-20 éve amikor megszülettek a gyerekeik, most pedig lassan ott tartanak hogy viszik a házukat. Ezzel ellenben olyan fiatal házaspárt is ismerek, akiknek komoly félretett összeg van vészesetre, mert az egyik fél nagyon jól keres. Elveszti apuka a munkáját? Na, pontosan erre jó a félretett pénz. 2-3 hónapra elég, azalatt pedig aki dolgozni akar, akármilyen csicska munkát el tud vállalni ha aktívan keres. Akár ideiglenesen is. Mindenki tegye a szívére a kezét és mondja azt, hogy keresnek a feleségével / férjével EGYÜTT havi 500-600-700 ezret. Igen, van aki annyit keres - de valljuk be, még többen vannak, akik csak álmodnak róla egész életükben. És legtöbbször ők kritizálják azt a családot, ahol CSAK AZ EGYIK FÉL (!) keres ennyit. Csak körül kell nézni az ismerősök között és az ember láthatja, hogy ez nem kor és hosszú munkaviszony függvénye.

Én belekóstoltam már az anyagi gondtalanságba és a nélkülözésbe is. A felelősség pedig nem azon áll hogy konkrétan mennyi van a pénztárcámban (ez bármikor 180 fokot változhat), hanem hogy emberileg mennyit érek és mennyire vagyok képes felemelni a seggemet és TENNI a gyerekeimért. Szóval ez egy gyenge érvelés egyesektől.