Hogy mondjam meg testvéremnek, hogy ha betegek a gyerekei ne jöjjenek?

Érdekesen fogod fel.

Saját életemből mesélek, remélem, segítek. Öten vagyunk testvérek, én vagyok a legfiatalabb. A tesóim viszonylag hamar vállaltak gyereket (20-as éveik elején), így azzal telt a kamaszkorom, hogy valamelyik unoka ott volt nálunk. Anyámék imádták őket, a tesóimnak nagy segítség volt ez, így sokszor 3-4-6 gyerek is ott aludt hétvégenként.

Főiskolás koromban nem mindig díjaztam, (főleg vizsgaidőszak alatt), hogy egész nap a gyerekek körül forog a világ, és mindig ott vannak, de szeretem a tesóimat, és szeretem a gyerekeiket is, elfogadtam, hogy imádnak ott lenni.

Már csak az én gyerekeim az igazán kicsik (2 és 6 évesek), és képzeld, senkinek nincs kifogása, hogy ha ők betegek, egész nap anyuéknál vannak. Így csak nagyobb betegség esetén kell nekem táppénzre mennem, az estek 70 %-ában megoldjuk nagyszülői segítséggel.

Sőt, ha megy valaki hozzájuk (valamelyik tesóm vagy másik unoka) külön szólnak, hogy beteg van a háznál, ennek megfelelően viselkedjenek, ill. hozhatnak meglepit nekik. Ez nálunk természetes, senki nem szól le érte senkit.

Képzeld el, ha ez nálatok is így lenne, és egy bárányhimlőt vagy egy skarlátot nálatok (vagyis a nagyszüleinél) heverne ki egy másik unoka...

Sőt, nálunk alig lehet úgy családi eseményt tartani, hogy valaki ne legyen épp beteg, hisz az enyémekkel együtt 16 unoka van :)

Ha nem tudod elfogadni ezt a helyzetet, nincs más megoldás, külön kell költözni.