Anyukák, akiknek a férje külföldön dolgozik, hogy bírjátok?
Férjem Ausztriàban dolgozik, 4-5 hetente jön haza. Gyerekeink 2 és 5 évesek. Sokszor nagyon hiànyzik. Rosszul viselem, hogy minden nap egyedül alszom az àgyunkban. És barmi történik velem vagy a gyerekekkel csak telefonba tudom megosztani vele. Gyerekek jól viselik.
Persze a férjemnek is rossz egyedül lenni, sokszor mondja, hogy ha hétvégen lát csalàdokat együtt akkor az neki is fajó érzés.
Nem rég kezdtem dolgozni, a nappalokat megkönnyíti, mert nincs időm azon gondolkodni, hogy messze van.
Érdekelne, hogy màs aki hasonló helyzetben van, hogyan éli meg és hogyan csinàlja hogy túltegye magàt ezen a helyzeten?!
Köszi.
Én is egyedül vagyok a kisfiammal- annyiban még nehezített a helyzetem az általad leírthoz képest, hogy a gyermekem apjától időközben már el is váltam.
Ő Bécsben él és dolgozik, havonta 1-2 alkalommal jön meglátogatni- tehát tényleg egyedülálló szülőként telnek a mindennapok.
Engem az lendít át a rosszabb periódusokon, hogy a gyermekevelés az egy állandó "feladat", elfoglaltság, ha rosszabb passzban vagyok, akkor is visz előre a rutin, hiszen el kell vinni oviba, dolgozni kell, vacsorát készíteni, társasozni, mesét olvasni, programokra menni stb.- a feladatokon igyekszem túllenni- és bízom abban, hogy a rossz érzés idővel elmúlik és ez mindig így is van.
Nekem sokat segít az átgondolt, szoros napirend, a kisfiammal való sok program, foglalkozás- akár naposabb időben egy nagy séta a környéken, társasozás, hasalós legózás vagy egy bábszínház stb.
A gyerekek szerintem nagyon rugalmasak és ha rajtad is azt érzik, hogy ez egy ilyen helyzet, amin nem keseregni kell, hanem pl. lehet apát várni, van skype (az enyém is beszél szinte minden nap az apukájával)- lehet videoüzenetet hagyni- ezek még pénzbe sem kerülnek.
Amikor pedig az apja jön, akkor együtt szerveznek fiús programokat (kosarazás, bicikliszerelés meg hasonló)- akkor én vonulok egy kicsit a kisfiam életéből háttérbe arra a pár napra és így tényleg kiegyensúlyozott, boldog kiskölyök.
Nem azt hangsúlyozom neki, hogy nincs apukája, meg messze van az apukája, hanem azt, hogy gyere, rajzoljunk apának valamit, mire jön vagy találd ki, hogy mit szeretnél vele szerelni/játszani stb.- szóval lehet tervezni és várni.
Mi is sokat beszéltünk a férjemmel, hogy Ausztriába ha kimenne dolgozni akkor hogyan oldanánk meg?!
Ha arra kerülne a sor, akkor menne az egész család odaköltöznék én is és a gyerekek is.
Nem tudnám azt csinálni, hogy a férjemet hetekig ne lássam, és közben széthullik a házasság, mert előbb utóbb szét fog hullni, mert bejön egy harmadik fél a házasságba, amiről persze a feleség mit sem sejt itthon, ne mondja nekem senki, hogy a férfiak hetekig kibírják szex nélkül, és elutasítják a nőket, akik rájuk nyomulnak, egy darabig lehet, de utána már nem.
Persze amiről a feleség nem tud az nem is fáj! Tartja a mondás.
Inkább élek kevesebből, de boldogan a férjemmel gyerekeimmel, mintsem hetekig nélkülözzem a férjemet és a gyerekeknek is nélkülözni kelljen az apjukat! Én legalább minden este a férjem mellett alszom.
Persze az osztrák gyest és családit semmi sem tudja felülmúlni, sokak csak az miatt vállalnak gyermekeket, ismerősöm között is van olyan akiknél már 5 gyerek van rengeteg pénzt bezsebel az osztráktól és terveznek még 2-3 gyereket azért, hogy minél több pénzt kapjanak, a férjét meg hetekig nem látja. De a nagy pénz miatt amit kapnak az orra hegyéig sem lát el.
Azt javaslom vagy költözzetek ki családostól, vagy a férjed költözzön haza és éljetek kevesebből, mint sem tönkre menjen a házasságotok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!