Főiskola vs. Gyerekvállalás?

Szia, én akkor tudtam, hogy anyai örömök elé nézek, amikor már abszolváltam, tehát az indexem lezártam. De még hátra volt az informatikai szaknyelvű német középfok, és a diplomamunka megírása, és az államvizsga. A 9 hónap várandóság alatt csak az írásbeli középfokot tudtam teljesíteni. Miután megszültem kisfiam, ahogy letelt a 6 hetes gyermekágy, és a gátsebem is teljesen begyógyult, akkor ültem neki a diplomamunkának és 3 hónap alatt sikerült meg is írnom, de az anyaggyűjtés nehézsége közrejátszik, ettől függetlenül a bírálók szerint kiváló munka. Az államvizsga 1 hónap múlva következik a kisfiam most 8 hónapos és hát...csak akkor tudok tanulni, mikor alszik. Ha éjszaka felkel 6-szor, akkor másnap iszonyat nehéz!! Ritkán van ilyen most már, de eddig például ezért nem adtam be a záróvizsga jelentkezési lapot, mert éjszakánként minimum 5-6-szor fent volt és nem tudtam mellette még tanulni is.

Én Informatikus közgazdász szakon Számvitel szakirányon tanulok, ezért az államvizsga is elég nehéz: Programozás, Projekttervezés, Számvitel, és a többi ínyencség, nem tudom, hogy egy rajztanári főiskolán mennyire nehezek a tárgyak, de most azt mondanám, hogy még a szemeszteri vizsgákat is baba mellett letenni nagyon-nagyon necces. A befejezés is 1 év helyett 2 év lesz nálam...

28 éves leszek áprilisban, 2006-ban diplomáztam. Csütörtökön töltötte be 1. életévét a lánykám.

Nem sok életcélom volt/van az életben de a diploma, és az anyaság szerepel köztük. Sosem akartam a kettőt együtt csinálni, pontosabban nem akartam úgy anya lenni, hogy közben a gyermekem első éveinek egy részéről lemaradok. Mert bárki bármit mond, ha főiskolára mész, az kemény munka, és sok időt igényel kivéve, ha jó fejed van és könnyen tanulsz. Imádtam fősulira járni (szintén levelezőn csak munka mellett), utazni, emberekkel megismerkedni. Az egy olyan kaland, amit egy gyermek mellett nem úgy élsz meg.

Lánykám első négy hónapban sokat sírt, nem volt hasfájós, de az időjárás változás nagyon megviselte. Nem lett volna időm tanulni, bejárni a konzultációs héten, és vizsgázni.

Nem bántam meg, hogy így döntöttem.

Bárhogy is döntesz sok sikert kívánok mindkettőhöz!

Nem te lennél az első még nappalin sem, nem hogy levelezőn...

Én mindkét terhességem főiskola alatt éltem végig.

Én idén kezdtem az egyetemet, egy két éves kisfiú anyukájaként, amúgy nappalis vagyok. Imádok anya lenni és imádok egyetemista lenni :) Találkozom emberekkel, "élek", tanulok, de mindezek mellett anya is vagyok, és szerintem rendben van ez így. Persze kisebb gyerek mellett a nappali képzést nem vállaltam volna be, hiszen otthon akartam lenni vele két évet (eleve így terveztem, az egyetem csak később került képbe, különben dolgozni mentem volna vissza). A GYED alatt viszont leérettségiztem, levelező tagozaton, és azért pici baba mellett az sem volt piskóta. Pedig mi az az egyetemhez képest ugye... Emlékszem, mondták a többiek, hogy amikor szeptemberben elkezdtem velük a 11. osztályt, nagy pocakkal, akkor ők kb. azt sejtették, hogy szülés után úgysem folytatom. Októberben szültem, de összesen két alkalommal nem mentem be amikor tanítás volt (na jó, két hetente volt tanítás, szóval az picit több, mint egy hónap volt). Mondjuk nem bemenni volt nehéz, hanem otthon tanulni. Párszor repült a sarokba az éppen aktuális tankönyv, meg volt néha nagy sírás rívás, hogy én márpedig abbahagyom, de aztán mégis volt elég kitartásom valahonnan. Talán az lebegett előttem, hogy egy olyan családban, ahol csak egy szülő van, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy semmi végzettségem ne legyen.

A gyerekemre mindig volt időm, nem érzem úgy, hogy lemaradtam volna bármiről is, a teherbírásom viszont megnőtt, kitartóbb lettem, jobban beosztom az időmet, ezek a dolgok korábban nem voltak rám ennyire jellemzőek.