Édes-mostoha kérdés : kinek a felelőssége a gyerek ellátása?

( Nem tudom milyen kategóriába illik, ide írom, remélem kapok segítséget. :) )

Az élet úgy hozta, hogy a párom kislányát mi neveljük, mert az édesanyja külföldre költözött. A problémám az, hogy a gyerekkel járó minden felelősség kizárólagosan rám hárul. Szeretem a kicsit, nagyon örülök, hogy van, hiszen ő volt az egyetlen esélyem arra, hogy valamilyen formában anya lehessek.

Mostanra mégis elfáradtam. Nem tartom normálisnak, hogy a párom soha egyetlen szülői értekezletre be nem menne, bármi van a gyerekkel (betegség, szünet, stb.) nekem kell megoldanom.

Pl. szombaton be kell mennem dolgozni, ő nem megy, az iskolában nyílt nap lesz (másodikat kezdte a kislány), így gondoltam, hogy majd kivételesen elviszi suliba, beül az órára,stb. Erre ma közölte, hogy nem ér rá, programja van : megy edzeni! Mindig ez van, ha pl. szünet van , de megyünk dolgozni, nekem kell felhívni az ő anyját (aki amúgy gyűlöl engem), hogy legyen szíves vigyázzon az unokájára. Anyós meg persze nekem tart kiselőadást, hogy ők két gyereket is felneveltek segítség nélkül, nem igaz, hogy nem tudjuk megoldani. Így sokszor beviszem inkább magammal az irodába, mintsem anyóséknak könyörögjek. A párom bátyja szokott még segíteni, ha nem érek oda a napközibe, akkor őt szoktam megkérni, hogy vigye haza hozzánk a gyereket, legyen vele amíg hazaérek.

Nem tartom normálisnak ezt a szituációt. Az exe nem dolgozott, kiszolgálta őket, rendezte a gyereket, de nekem van munkám, kötelezettségeim.

Ma haragomban hozzávágtam, hogy kíváncsi vagyok, hogyan oldaná meg a dolgokat, ha fognám magam és lelépnék, vegye már észre magát, hogy apa , nem viselkedhet ilyen önzőn.

Most persze én érzem magam rosszul....Nem tudom, hogy ez mennyire normális, hogy az apa nulla százalékot vesz részt a problémák megoldásában. Kinek hogy működik ez? Vagy én vagyok a gonosz mostoha, ha tehernek érzem ezt a kizárólagos felelősséget?