"Gyakorló" Anyukák! Mi a véleményetek erről? Kivel értetek egyet?

Nézd, van ilyen. Nagyon kevesen vallják be, de szinte mindenkiben felmerül a gondolat, hogy nem kellett volna. Eleg hozza egy nagyon stresszes nap, egesz napos rohanás, hisztis gyerek, türelmetlen ferj, stb es az emberben felmerül: miért?

En is volt, hogy azt gondoltam, kar volt gyereket vállalni. Egyedulallo anyaként, napról napra elve, mindennap egyre tobb nehézséggel szembesülve bizony volt, hogy azt gondoltam, gyerek nelkul jobb lenne. Lehet, hogy ha akkor leírom,,vagy kimondom, megkönnyebbülést hozott volna, feloldotta volna bennem a feszültséget es ezzel meg is oldott volna mindent. Aztan persze az ilyen hullamok utan az ember bűnösnek érzi magat, plane, hogy a kornyezet szerint az anyaság maga a csoda, egy anyának allandoan boldogságban kellene usznia. Holott a valóság az, hogy vannak boldog es szomorú pillanatok, könnyű es nehez napok es attól fuggoen, hogy melyik van többségben, az ember áldja, vagy ketsegbe vonja, hogy jo otlet volt a gyerekvállalás. Jo esetben természetesen csak időszakos a "minek vállaltam gyereket" fázis, de van, amikor valoban hiba. Persze ezt elore nm tudja senki. Akinek nem volt meg gyereke, nem tudja, hogy milyen, csak elmondasokbol, ami nem azonos a valósággal.

Annyit hozzátennék meg, hogy a válaszokat nem olvastam el, csak a nyitó kérdést.

Csak a nyitó kijelentést olvastam, és a Te válaszodat.

Nekem is három gyerekem van, mint az ottani anyának, hasonlóan kicsik. Még soha nem jutott eszembe, hogy jobb lenne nélkülük, de volt olyan korszak, hogy azt gondoltam, talán jobb lett volna nagyobb korkülönbség köztük. Látom, Neked még nincs gyereket, úgyhogy elképzelni sem tudod, hogy az, hogy a gyereked féltékeny, hisztis, neveletlen, problémás, ne adj' isten boldogtalan, és az anya nem tud tenni ellene, vagy nem tudja, mit tegyen ellene, milyen stresszt és fájdalmat tud okozni, egy megoldatlan és megoldhatatlan problémát az életedben. Ráadásul itt az édesanya már évek óta otthon lehet a gyerekekkel, lehet hogy már 6 éve, amit szintén kevesen tudnak teljesen ép ésszel kibírni.

Nem kell túlragozni. Semmi nem készít fel a gyerekvállalásra.

Az ember az érzéseit nem tudja kontrollálni. Ő kimondta azt, amit a legtöbben nem mernek. Ettől még lehet jó anyja a gyerekeinek.

Nekem 2 gyerekem van, és sokszor annyira elfáradok, hogy nosztalgiázok a gyerektelen időkről. Na és? Ettol még imádom őket, de lehet, hogy a mostani tapasztalataimmal nem szülnék, vagy csak egyet.

Nehéz, és amennyi öröm, nevetés, annyi aggódás, fájdalom és sírás.

Még egyszer mondom, hogy amíg nincs gyerekünk, addig csak elképzelés van, ami messze van a valóságtól.

Nekem csak egy fiam van, aki még nagyon pici (9hós), de azt mondom több nem lesz, mert ismerem magam! 27éves vagyok! MOST van hozzá türelmem! Akartuk a babát, nagyjából tudtam is mivel jár! Rengeteg türelemmel és lemondással. De mellettünk van apuka, három nagyszülő, testvérek, babás rokonok, barátok... Szóval mindent meg tudunk oldani.

Egy felnőtt embernek tisztában kell legyen önmagával, képességeivel mielött gyereket vállal. Ha az elsőnél nem is, de könyörgöm a harmadik bevállalásánál már tudhatta volna hogy ez nem lesz gyaloggalopp.

Megint más dolog ha csak kicsit panaszkodásképp írta ezt ki magából és emelett nem érezteti a gyerekeivel. Remélem így van. Az ilyen gondolatok teljesen normálisak néha, szerintem mindenkivel előfordulnak. Viszont ha nem tudja az anya a feszültséget levezetni valahol és az a gyerekeken csattan, na az hatalmas probléma. Mindenképp tenni kell ellene mert a gyerek egy "beteg" felnőtt lesz. És a körforgás nem áll le. Csak egy egészséges felnőtt tud egészséges felnőttet "csinálni". Szerintem.