Terhességem előtt halt meg nemsokkal az anyukám, és szülés után végig sírtam a kórházban töltött időt, akik voltatok hasonló helyzetben írjátok le, hogy éltétek túl?

Nekem 7 eve halt meg az anyukam.Akkor 17 eves voltam.Azota sem tudtam feldolgozni es azota sem ertem,hogy miert pont velem kellett megtortenjen?Nagyon anyas voltam,annyira,hogy apukammal soha soha nem kerultem kozeli viszonyba,sot anyukam halala utan megjobban eltavolodtunk.

Azota is ugy ereztem mindig,hogy teljesen egyedul vagyok egesz addig a pillanatig amig megszuletett a kislanyom.Bennem is megvolt akkor ez az erzes mind neked,hogy hozzam nem jon az anyukam,hogy segitsen es en is titokban sokat sirtam es sirok a mai napig.De a kislanyomnak koszonhetoen 7 ev utan ujra mondhatom,hogy boldog vagyok, hisz ujra van egy olyan szemely az eletemben akiert az eletemet adnam es akit feltetel nelkul szerethetek es aki az enyem.

A 7 ev alatt igazabol senkiek sem tudtam elpanaszolni vagy kibeszelni az en fajdalamaimat meg panaszaimat mert tudom,hogy a kornyezetemben elo emberek soha nem tudnak aterezni amit en erzek.

Sokszor amikor ragondolok azt szeretnem,hogy bar 1 percre ha meg lathatanm,vagy megolelhetnem,vagy tanacsot kerhetnek tole ....... de jo lenne.

Abban bizok,hogy majd a kislanyommal is olyan kozeli kapcsolatban leszunk ahogy en voltam anyukammal es azert imadkozom,hogy o ne kelljen egyhamar atelje ezt a szornyu erzest,hogy az anyukajat lassa meghalni.

8 hetes terhes voltam, mikor a bátyám meghalt motorbalesetben. A babám ma már 13 hónapos, igazi kis tünemény, nyugodt, jókedvű, nagyon jó természetű baba. Én attól féltem, hogy a sok sírástól, gyásztól valami nagyon rossz természetű nyugtalan babát fogok világra hozni. Szerencsére nem így lett.

A mai napig nagyon rossz érzés, hogy a bátyám nem láthatja őt, ezt sosem fogom feldolgozni :(

Amikor megszültem a lányomat, úgy bőgtem, mint egy kisgyerek, a doki mondta is, hogy még nem látott ilyen sírást meghatottságban. A szülésznő súgta oda neki, hogy a bátyám miatt sírok. Nagyon rossz volt, hogy a férjem elkezdett telefonálgatni, hogy megszületett, de a bátyám kimaradt a sorból.

Nagyon sajnállak téged, és nagyon megértelek.

14.21 vagyok.

Nagyon szoros jó kapcsolatom volt a bátyámmal, és még azt akartam írni, hogy a lányom egyre jobban hasonlít rá :) ez legalább valami :)

Őszintén együttérzek Veled! Az én Édesanyám 10 éve halt meg, 45 éves volt. A mai napig nem tudom feldolgozni, hogy elment. Azóta is sokta sirdogálok, mert nagyon hiányzik, sokszor elképzelem ám, hogy egyszer csak belép az ajtón, és minden olyan mint régen...

Mindennap beszélek Róla a kislányomnak, (nagyon fontos, hogy Te is így tedd majd!) így Ő teljesen tisztában van vele, hogy ki a nagymamája, sokmindenhez köti is, pl. illatokhoz, tárgyakhoz. (A kislányom 8 éves lesz, a második gyermekünk születésisg kb két hét van még hátra. ) Ha lehetne három kívánságom, az egyik nekem is az lenne, hogy újra itt legyen, örüljön az unokáinak, hozzon meleg levest a kórházba, ha látogatni jön...

Hidd el, nem vagy egyedül ezzel a súlyos teherrel, de az Édesanyád lelke a gyermeked/gyermekeidben él tovább. Ebben én biztos vagyok.

Őszinte részvétem! Sajnos az én Anyukám is meghalt, szülésem után 3 nappal. Már nem látta a gyermekemet. Hiába volt ott az én kincsem, sok vigaszt nyújtott, de végigsírtam minden szoptatást, minden alvásidőt, nap mint nap... Végül csak az idő segített, már 1 éves a kislányom, most már sokkal könnyebb. Nagyon hiányzik, és nagy szomorúság van bennem, de nem tölti ki már a mindennapjaimat - igaz, nagyon eleven a kislány, leköti az időmet, gondolataimat.

Csak kitartást tudok kívánni, és hogy koncentrálj arra a csöpp babára, megérdemli!

Egy hete elhunyt a Férjem Édesanyja is, ránk is megint nehéz idő vár ismét...

szia!

nekem apukám halt meg terhességem előtt,2 éve.

Apukám nevét kapta a fiam.

Sokszor gondolok rá,idővel kicsit könnyebb lesz,mert megtanulsz nélküle élni. De ugyanugy fog fájni.