Hogyan kezeljem az elkerülhetetlen rokonokat?
Háromgenerációs családi házban nevelem a lányom, egy háztartásban az édesanyámmal és az öcsémmel, a földszinti lakásban a nagynénémék laknak, mellettük meg a nagyszüleim.
Mindenki segíteni akar, és folyton tanácsokat adnak, amit egyre nehezebben viselek, mert én nem úgy szeretném csinálni, ahogy ők elképzelik. Már mondtam, nem értették, meg, gondolom mert ők idősebbek nálam, és felneveltek gyerekeket. Ráadásul mindenki minden nap igényt tart a "babázásra" és már lassan nekem van lelkiismeret furdalásom, hogyha kettesben szeretnék tölteni egy napot a lányommal (5 hetes).
Nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy ne sértsem meg a nagynéném, aki szerint rossz, ha szoptatás után elalszik velem a baba, és minden alkalommal megjegyzéseket tesz, hogy majd szoktathatom le róla, vagy a nagymamám aki szerint a gyerek hasfájós, ha nyűgös(nem az), és már baracklével itatná a babát, és majdnem kiabál, ha a kutyusunk a közelünkbe megy, mert beteg lesz tőle(én szeretném neki kicsit később bemutatni a babát), vagy anyát, aki szerint túl sokat szoptatom a lányom, és majd ha önálló akarata lesz nem tudom ennyiszer rávenni, és az lesz a normális.
Legjobban mégis az öcsém zavar, akivel korábban is heti egyszer beszéltem, nagyon rossz a viszonyunk. Mindig rosszindulatú megjegyzéseket tesz, mindent jobban tud, de a semmire fel, és valami furcsa van vele(cicának hívja a babát, folyton a mellkasára fekteti úgy, hogy folyton rá kell szólnom, hogy vegyem fel pólót). Nem akarom, hogy túl közel kerüljön hozzá a baba, de mindenki nyomja hozzá, hogy add oda, hadd játsszon vele, hadd fogja, én meg ugye kerülöm ezeket, és ezért is rossz vagyok. Azt mondják, kisajátítom a babát, dehát az enyém, az istenért..
Átlag napi másfél két órát vannak vele a családtagok, és én nagyon soknak érzem ezt.
Ha nem laknánk ilyen közel egymáshoz, nem jelentene ennyit, hogy jajj nagybácsi, meg jajj dédimama, és én azt tartom normális viszonynak..
Még fél év mire elköltözünk
Bírd ki azt a fél évet összeszorított foggal, ha már ilyen rosszul alakult, hogy velük kell élnetek.
Tudom, nem ez volt a kérdés, de hagy javasoljam, hogy a babát most mutasd meg a kutyának, ne "kicsit később".
Nem kell rögtön összefektetni őket, de igenis szagolja meg, akár minden nap, hogy minél hamarabb tudatosuljon benne, hogy az új jövevény is a falka tagja, aki ráadásul szintén felette áll a rangsorban, mint mindenki más.
Mi anyósékkal laktunk csak együtt,de elég volt.
Ha valamit szerintük nem jól csináltam akkor mondtam hogy az az én bajom lesz stb.Szépen kíméletesen mindig elmondtam a véleményem (mintha a falnak beszéltem volna)
Majd egyszer elszakadt a cérna és közöltem:Ők már neveltek gyereket!Ez a gyerek az enyém,hadd neveljem már úgy ahogy én akarom!!!
Ezután 2 hónappal sikerült sos elköltözni.De míg ott laktunk ezek után azt is megkérdezték adhatnak e neki vizet inni.
Mai napig ha lemegyünk az van amit mi mondunk,bár ha ott hagyom a gyereket nem tudom mit csinálnak.
Csatlakozok előttem szólóhoz mutasd meg a kutyának a gyereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!