Ez csak nekem furcsa, vagy így működik a legtöbb család?

Régen ez volt az általános. Bár akkor elég is volt egy fizetés, ma már sajnos nem.

Én is így vagyok vele, noha a párom soha nem mondja, nem is érezteti velem, de ha már ő keményen dolgozik 3 műszakban, hétvégente is, ez a minimum, hogy én kézben tartom a háztartást, hogy mikor ő hazajön a munkából fáradtan, már csak pihennie kelljen.

Persze van amikor nincs kedvem, vagy fáradt vagyok mindenhez és akkor ő szívesen elmosogat, vagy felmos, kérnem se kell rá, de nem ez az általános.

Szia! Ezt pont én írtam! :D

Hát sajnos nem így lenne ha találnék munkát! Szívesen dolgoznék ha lenne munkalehetőség!! És hát amíg nincs addig ez a minimum, hogy megcsinálok mindent! :)

Nekem az lenne furcsa, ha nem közös kasszán lennénk. A rezsit meg a hiteleket még oké, hogy felezzük. Na de egy vásárlásnál mi alapján jön ki, hogy ki mennyit eszik, ha pl a gyereknek is veszünk valamit, vagy ha mondjuk valamelyikünk ruhát vesz, akkor majd számolgatom, hogy ezt én vettem ezt te? Nekem ez nagyon fura.

Amúgy most gyesen vagyok, de szeptembertől ovis lesz a lányom. Most 2 és fél éves. Mivel nem akartuk bölcsibe adni, így ez most ezzel jár, hogy én itthon vagyok, és a férjem keresi a pénzt. De volt ez fordítva is, amikor dolgoztam volt olyan időszak, mikor én kerestem többet.

Nekem inkább az a fura hogy házasságban, pláne gyerekkel külön kasszáznak, felesben fizetnek mindent, és frusztrálja a feleséget ha vannak olyan életszakaszok amikor nagyrészt a férj fizetésére kell támaszkodniuk. Technikailag nekünk is két bankszámlánk van, de minden pénzünk közös. A férjeméről vonják a lakáshitelt, az enyémről a rezsit, minden más épp ahogy jön. Mondjuk mindkettőnknek jóval minimálbér fölött van a fizetése, de például most hogy táppénzen vagyok veszélyeztetett terhesként, és ebben a hónapban a hülye munkahelyem miatt nem kaptam meg a táppénzemet se, a férjem átutalt egy százast a számlámra, amit nyilván nem fogok "megadni" neki hiszen az is az én pénzem is, még akkor is ha azt éppenséggel ő kereste meg amíg én itthon fetrengtem a tévé előtt.

Amúgy a tgyás még nem rossz pénz, de a gyed maximalizálva van, az a százezer közeli összeg meg nem egy vagyon, persze ez attól is függ hogy előtte milyen életszínvonalon éltek.

Szerintem nem lehet általánosítani, a családok nagyon sokféle képpen működnek. Legalábbis az ismeretségi körömben mindenre látok példát. A fontos inkább az, hogy mindenkinek megfeleljen a felállás.

A mi családunk a klasszikus egy keresetes család. A férjem nagyon jól keres, viszont nagyon sokat van távol tőlünk. A háztartást, a gyerekeket én viszem. Nincsenek nagy elvárásai, nem nyaggat, tiszteli a munkámat, értékeli a hátországot, amit én biztosítok, hogy ő a karrierére tudjon koncentrálni. Mindemellett én nem dolgozom, a három gyerekünket nevelem. Ha én is visszamennék, akkor tuti hogy bébiszitter nevelné a gyerekeinket, és mi nem azért vállaltuk őket, hogy mással nőjenek fel.

Felnőtt emberek vagyunk, mindenki el tudja dönteni mi a legjobb neki, és a családjának, illetve a körülmények mit tesznek lehetővé. Nincs ezen mit rágódni, nem vagyunk egyformák.

1. vagyok

Ha a párom irodai munkás lenne, valószínűleg én is másképp gondolkodnék, sőt, talán még irigykednék is kicsit, amiért ő kiszabadulhat a mókuskerékből és felnőttekkel is találkozhat :)

Viszont az olyanok, mint pl. a férjem is, hogy kőkemény fizikai munkát végez, nos igenis megérdemlik a pihenést még akkor is, ha ő szívesen segítene nekem, nem lenne pofám vacsora nélkül fogadni őt koszos lakásban.

Én sem tudtam elviselni,aztán lett egy olyan baja a gyerekemnek,hogy már 3 éves,de valószínűleg 5-6 éves koráig nem fogok tudni dolgozni mellette.

Így hát ha tetszik ha nem,most a férjem tart el,ami azért nem jelent teljesen kiszolgáltatott helyzetet számomra,mert az én házamban élünk (házasság előtti tulajdon) és van pár milka megtakarításom is,na de azért mégsem teszek hozzá,most semmit.De elfogadtam,és ez van,a gyerek nemsokára helyrejön,és a lényeg,hogy alapjában véve egészséges,ami baja van azt kinövi.

És főzök a gyerek miatt is,meg a párom miatt is,mondhatjuk kötelesség tudat,ha ő napi 10 órát dolgozik,akkor én se a lábam lógassam már itthon,mondjuk más tészta hogy ő soha nem emleget fel nekem semmit,ha van kaja eszik,ha nincs csinál szendvicset,sose szólt,ha nem volt rend vagy valami nem volt tiszta vagy vasalt vagy ilyesmi.Egyetlen egyszer jegyezte meg hogy az ing vasalás nem erősségem de őt még ez sem zavarja annyirA.Amúgy meg tényleg igaza van.

Ja meg azt is mondta egyszer hogy nem azért vett el,mert jó cseléd vagyok :D