Jogos a kiakadásom?

utolsó,én is így gondolom...azért írtam az előbb amit írtam,mert leesett,hogy kár ilyeneket ezen az oldalon kérdezni,mert általában az a hozzáállás uralkodik,hogy "magamnak szültem oldjam meg".Ez így is van,meg is oldom,csak már nem egyszer fordult elő hasonló szitu,és néha tétlenül állok ezek előtt...megértem,hogy ápolni akarja, de nem arra kértem,hogy ne tegye,hanem hogy ne borítsa fel amit megbeszéltünk egy hányinger miatt...amúgy azóta is jól van öcsém,baja nincs,csak gyenge...

Szeretem a szüleimet,mi is igyekszünk segíteni amibe tudunk,de rengetegszer volt már,hogy elhatároztam semmire nem fogom őket megkérni,mert csak bosszankodok miatta.Akkor viszont eszembe jut,hogy mennyire nem volt jó kapcsolatom a nagyszüleimmel,és hogy mennyire szeretném,hogy én gyerekeimnek az legyen és különben is utálom ezt a hülye,mai "elszigetelődős" hozzáállást.

Nyilván egy ilyen kérdéshez mindenki máshogy áll hozzá,senki nem látja az "előtörténetünket",senki nem tudja,hogy alapjában nagyon egybe van(volt) a családunk,míg mindannyian otthon laktunk,hogy nagyon nem voltunk felnőttként kezelve,mindent megoldottak helyettünk(ami mai napig gondokat okoz nekem)és természetesen így állnak hozzá öcsémhez is,leginkább ez zavar talán,hogy kisgyerekként kezelik,egyedül nem nagyon hagyják otthon...konkrétan mikor egyedül voltam itthon 2 beteg picivel,volt,hogy azért nem jött át anyum egy kicsit,mert öcsém egyedül maradt volna otthon...de mindegy is,nem akartam ezeket leírni,nem is tudom miért írom le,talán felbátorított az utolsó hozzászóló...