30 fölött, két gyerkőccel lehetnek még céljaim, vágyaim?

Itthon vagyok.A kislányom másfél éves,a kisfiam négy és fél.

Az az igazság,hogy időm és energiám sincs nagyon,hogy magammal foglalkozzam.Az éjszakáink most kezdenek javulni,négy-öt kelés volt idáig.Most a nagyobb is mindig "rosszat álmodik" (van,hogy csak kitalálja).

Este 9 előtt nem csendesednek el a dolgok.Aztán még megcsinálom,amit muszáj,a párom is ilyenkor jut vacsorához,mert estig dolgozik,napközben meg néha elfelejt enni.

Szóval 10 után lenne időm valamit is csinálni,akkor meg már energiám nincs.

Segítségem sajnos nincs,hétvégén se.

Anyagilag se engedhetem most meg magamnak,hogy eljárjak valahová,vagy ilyesmi.

Na,meg persze az is igaz,hogy 34 évesen tényleg kezdem öregnek érezni magam,talán mert mindenhol a fiataloknak van sok lehetősége.

Hozzá jön még az is,hogy a gyerek-és fiatal korom nagyon nehéz volt,családi körülmények miatt,szinte csak a túlélésre ment,úgyhogy nem tudtam kihasználni és élvezni a lehetőségeimet,pedig sok mindenben tehetséges "voltam".

Most pedig már úgy érzem késő ehhez.

Most igazából meg beszippantott a család,amit persze imádok,de kicsit megfeneklettem,úgy érzem.

Nem bántasz meg,csak szerintem nem látsz bele annyira az életembe,hogy ítélkezzél felettem!

Amikor a kisfiam két éves lett,akkor éreztük úgy,hogy jöhet a kis tesó,mind a ketten nagyon szerettük volna.Egyébként a kisfiammal már egy éves korától semmi gond nem volt,szóval nem voltam "kinyuvadva",ahogy te gondolod.Teljesen jól voltam,különben nem hiszem,hogy úgy éreztem volna,hogy tudok vállalni még egy gyereket.Nem vagyok hülye és felelőtlen sem!

Nagyon szeretem mind a két gyerkőcömet és boldog vagyok,hogy ilyen szép családom van.

Nem vagyok elsüllyedve,ahogy te fogalmaztál,csak sok teher hárul rám.De szerintem akinek kicsi gyerekei vannak az tisztában van ezzel.

Ha csak azért nem vállalnánk gyereket,mert nehéz lesz,akkor senki nem szülne.

Én nem panaszkodni akartam ezzel a kérdéssel,sosem szoktam.

Igazából arra lettem volna kíváncsi,hogy akinek gyerekei vannak,hogyan tud újra önmagára gondolni,tenni valamit,célt találni,ami csak róla szól,saját terveket megfogalmazni,hiszen évekig csak a család volt-van a középpontban,háttérbe szorulnak az egyéni igények,vágyak.