Illik majd valamit visszavásárolni nekik?

Amikor a kislányom megszületett, a szomszédunk anyósommal üzent, hogy gratulál, és majd alkalomadtán, ha hazajövünk, átjönne babalátogatóba.

Teltek a hetek-hónapok, de nem jött.

A szomszédi viszonyról annyit, hogy nem vagyunk haragban, de különösebben nagy barátságban sem, inkább amolyan "köszönő- és néhány percet elbeszélgetős" viszonynak nevezném.

A férjemet születése óta (39 éve) ismerik, ott nőtt fel a szemük előtt. Ha valami kell, nyugodtan szólhatunk a másiknak, szívesen segítünk egymásnak anélkül, hogy belemásznánk a másik életébe.

Remélem, érthetően írtam le a szomszédi viszonyt.

Szóval, nem jött babalátogatóba, igaz, nem is erőltettük. Úgy voltunk vele, hogy ha jönnek, szívesen látjuk őket bármikor, ha nem jönnek, akkor nem hiányoznak annyira. Gondolom, nem nekem kellett volna átvinni a gyereket. Vagy igen?

Jó hét-nyolc hónapos lehetett a lányom, amikor sétálni indultunk, és megláttam az asszonyt a háza előtt Gondoltam, odamegyek hozzá, bemutatom neki a lányomat.

Beszélgettünk pár percet, majd ő mondta, hogy várjak, mindjárt hoz nekünk valamit.

Vártam vagy negyed órát ott kint az utcán, már kezdtem picit kínosan érezni magamat. Épp azon gondolkoztam, hogy ott hagyom a francba, megyek a dolgomra, amikor megjelent egy kis polár takaróval, meg egy doboz bonbonnal, hogy ezt nekünk szánta anno, de még sose jutott el odáig, hogy átjöjjön.

Megköszöntem, és eljöttünk. Ennek három éve.

Megjegyzem, hogy személyesen nekem vagy a férjemnek nem is gratulált, csak az anyósommal üzente meg jókívánságait.

Most a napokban neki született meg az első unokája, és tanácstalan vagyok.

Vissza kellene vennem valamit nekik? Anyósom is kérdezte éppen (vele amúgy még régebbi az ismeretségük), hogy most ő vegyen valamit a szomszédasszony unokájának? Hiszen az se nagyon törtetett a mi babánkhoz akkoriban...