Van más anyuka is akinek a férje a barátja. Nincsenek barátnői, a férje a barátnő szerepet is betölti?

Bár "még csak" vőlegényem, nekem ő a legjobb barátom. benne bízok legjobban, ő a mindenem.

persze vannak "barátnők" ,de nem olyan..ráadásul 300kmre lakok a szülővárosomtól.

Még nem vagyok férjnél, de mi nálunk is szintén ez van.

Én nekem sok barátnőm volt de amint véget ért a gimnázium ők eltávolodtak tőlem, sokan más merre mentek, főváros, ország más egyéb nagyvárosaiba, sokan külföldre, akkoriban jött a válság és sokan mentek innen a kis faluból ahol még most is alig van valami lehetőség.

Én csak azért maradtam mert suli után bekerültem a családi vállalkozásunkba, mellette levelezőn tanultam hogy ha apám rám hagyja a céget mert a bátyám külön utakon jár akkor képben legyek a nagyobb dolgokkal is.

Persze azóta a vállalkozás tönkre ment sajnos de szerencsére maradtak alvállalkozók meg egyéb társak akiknél eltudtam helyezkedni és ahhoz képest hogy erre felé most sem fényes a helyzet elég biztos jövőm van és anyagilag sem panaszkodhatok.

Vannak kolléganőim akikkel jóban vagyok és velük is megtudok beszélni dolgokat, de tavaly amikor megismerkedtem a barátommal interneten keresztül először csak egy nagyon jó barátot láttam benne, mert nem éppen egy mai pasi, átlagos, kicsit husis nem követi a trendet meg persze fiatalabb nálam 5 évvel de hihetetlen jó esze van, ő az életben tanult nagyon sokat és 22 éves létére nagyon talpra esett egy fickó, pedig nem látni rajta.

Na most mi barátsággal kezdtük el a kapcsolatunkat én nem voltam belé szerelmes akkor, de ő halálosan belém szeretett, és a sok szeretetével meg kedveskedésével elérte azt nálam hogy belé szeressek.

Nagyon szeretjük egymást, komoly terveink vannak az életben, ő picit messzebb lakik nálam, bár busszal 1 óra az út, autóval még annyi sem, és minden hétvégénket együtt töltjük.

Neki sincsenek barátai igazán, ő is rajtam kívül csak 2 emberrel tartja úgy a kapcsolatot hogy baráti szinten vannak de rengeteg mindent velem beszél meg mindig.

Mi nem csak szerelmespár hanem barátok is vagyunk és mi így látjuk jónak, tényleg mindent megtudunk beszélni, ha vitatkozunk akkor is maximum 1 óráig megy a duzzogás olyankor félrevonulunk, picit megnyugszunk és egyből megtudjuk beszélni tiszta fejjel a dolgokat. Nem vagyunk még együtt hosszú ideje, de úgy érzem ő nekem az aki betölti a barátnő szerepét is.

A gyerekkori legjobb barátnőmmel már egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot. Facebookon is néha néha írogatunk egymásnak ő az ország másik pontján találta meg a boldogságát, ott ment férjhez, ott talált munkát, jó állása van, hamarosan anyuka lesz, ő neki ez így jó, ott vannak barátnői, mondta is hogy örülne ha egyszer meglátogatnám, de én nem érzem azt hogy minden a régi lenne köztünk, mivel az egyik szomszédja aki az ottani legjobb barátnője folyton a nyakukon lóg és ő ezt el is várja hogy ott legyen. Ahogyan a férjét sem zavarja. Tehát én ott csak kellemetlenül érezném magam, ezért nem tartom úgy a kapcsolatot vele mert nem érzem azt hogy minden a régi lenne.

A barátom is hasonló cipőben van sok jó barátját vesztette el, egyik meg is halt sajnos egy munkahelyi balesetben és igaz hogy ott a városában szinte már egy barátja sem maradt akikben megbízik.

Egyedül egyik munkatársával tartja a kapcsolatot akivel nagyon jóban van, vele sokszor eljár sörözgetni meg az ő haverjaival, úgy elvannak de ez is 2-3 hetente van csak. És van még egy srác akivel időnként összefutnak és ennyi.

Sok olyan barátja van akiknek csak akkor jut eszébe ha kell nekik valami, ő meg megszüntette velük végleg a kapcsolatot, nem idegesíti magát ezzel.

De mi egymás barátai vagyunk, mindent megtudunk beszélni, rengeteg közös programot csinálunk magunknak, mert a párom imád fotózni, sokszor volt hogy felkérték már őt kisebb eseményekre besegíteni ezzel, de nem is a pénz miatt csinálja, nem is kér érte pénzt, neki ez a hobbija, meg a képszerkesztés grafikai programokkal, szeret rajzolni, meg üvegbe is szokott gravírozni ha úgy van kedve, meg rengeteg mindent fest azokba is különböző mintákat, meg barkácsolás mániája van.

Én meg szeretek utazni, kirándulgatni, ami sajnos gyerekkoromban ritkán volt és így pótoljuk be meg a fotózás engem is érdekel a barátom meg folyton tanítgat :) Meg persze én is szeretek kreatívkodni, rajzolni, festeni, barkácsolni, szóval szinte mindenben egyformák vagyunk, és egymás iránt is jóval többet érzünk mint sima barátságot, mert szeretjük egymást és nekem ő az álmaim férfija, lehet hogy én idősebb vagyok nála jóval, meg mint pasi nem volt akkor az esetem, de engem igazából sosem érdekelt akkor a külső ha már valaki megismertem és éreztem hogy lehet köztünk valami. Az a nagy pasizós csaj sem vagyok, persze vannak olyanok akik külsőre nem jönnek be és velük nem is próbálkozok de mindenkivel elbeszélgetek és az előző párom is olyan pasi volt aki nem éppen a lányok álma volt de amikor megtudtam milyen ő valójában nem számított a külső!.

4-es ez aztán a kimerítő válasz :-)

Amúgy mi is, nincs nagyon barátnőm. Suliban volt, meg most is van egy-két kolléganőm, akikkel jól elbeszélgetünk, de egyébként mindent a férjemmel beszélek meg.

Egy igaz barátnőm van, és 3-4 barátnő, akikkel sok mindent megosztok, de az életemet nem tenném a kezükbe :)

Mindezek ellenére a férjem a legjobb barátom, nincsenek titkaink egymás előtt, mindig nyíltan tudunk beszélni mindenről. Lehet ennek az az oka, hogy barátságnak indult a kapcsolatunk, csak később szerelembe torkollott :)