Légyszi megírnátok rossz tapasztalataitokat a szülés utáni pár napos kórházi időről? Nem kell konkrétan, hogy hol történt.

Én sem szülnék otthon. Tavaly júniusban szültem, kórházban.

Egészen a szülésig azt gondoltam, sokkal jobb lenne otthon szülni. Aztán a kórházban jó gyorsan meggondoltam magam. Annyi minden történhet egy szülésnél, nem véletlenül vannak a kórházak. Sokkal inkább a kórházi szülőszobákat kellene otthonosabbá tenni, az lenne a megoldás szerintem.

Borzalmas kórházi élményem nincs.

Viszonylag gyorsan megszültem, jól szétszakadtam, aztán jól összevarrtak. 6 napot voltunk bent, mert a kislányomnál találtak egy foltot, amit ki kellett vizsgálni.

Ami rossz, hogy apa nem jöhet be a szobába, nem foghatja meg a gyermekét,a míg bent vagyunk. De jó is, mert nincs mászkálás a kórtermekben.

A szülésznők rendesek voltak, az ügyeletes orvosok is, pedig volt fogadott orvosom. A csecsemős nővérekkel is zöldágra tudtunk vergődni, akivel nem találtunk közös hangot, attól később nem kérdeztem.

Az osztályos nővérek is segítőkészek voltak.

A körülmények nem voltak túl fényesek, elbírna a szülészet egy alapos felújítást, de én nem tudok rossz tapasztalatot mondani.

Kaptunk tiszta lepedőt, hálóinget, inden nap takarítottak. Az volt fura, hogy amikor hétvégén nem voltak tanulók az osztályon, akkor nem lettek letörölgetve a pelenkázók és kiságyak. Ezt viszont előre tudtam és vittem a domestos törlőkendőt.

Elég sokan leszólják a miskolci megyei kórházat. Én a mai napig örülök annak, hogy rendesek voltak velem és hálás vagyok a személyzet segítségéért.

Sziasztok!

Én is leírom a történetem,hogy lássa az idetévedő,hogy nem mindenhol szörnyű a helyzet. :)

Én is Miskolcon szültem csak én a vasgyárban. Előre féltem mert augusztusban költöztek oda felújítás miatt,én pedig szeptemberre voltam kiírva. Egyébként is csak rosszakat hallottam a vasgyári kórházról...

Szept.29re voltam kiírva,30án reggel fél 10re értünk be a kórházba. Se orvosom,sem szülésznőm nem volt fogadva. Amikor megvizsgált a doki,közölte ebből délre baba lesz. Miközben töltötte a papírokat a szülésznő,egy nő iszonyatosan ordított,hogy nagyon fáj. Na ettől még jobban bepánikoltam.. A szülésznő ezt észre vette és mondta,hogy nem kell megijedni,ő már mindjárt megszül,aztán mégis utánam lett meg a babája de nem ez a lényeg.

3 szülésznő nézett rám felváltva,és a doki. Nagyon-nagyon rendesek voltak végig. Hagyták hogy akkor és úgy nyomjak ahogy nekem jó.

Miután meglett a kisfiam őt elvitték én pedig ott maradtam megfigyelésre. De annyira szédültem és gyenge voltam,hogy az 1 óra helyett 3at töltöttem ott. Mondtam,hogy éjszaka nem mertem már enni,mert mi van ha császározni kell. Erre a szülésznő hozott a saját szendvicséből hogy egyek valamit végre.

Később is megkeresett,hogy hogy érzem magam mert nagyon sápadt vagyok.

A csecsemősök segítettek hogyan kell szoptatni,pelenkázni,köldököt ápolni,stb. Mindig annyi kaját kaptunk,hogy alig bírtunk megenni. 1-2 csecsemős nem volt épp a szívem csücske ,de velük csak egyszer-egyszer találkoztam,úgyhogy nem volt vészes.

A szobába ide sem lehetett bejönni,úgyhogy csend volt és nyugi.

Zuhanyzó,wc a folyosón volt,de tiszta volt mindig,pedig elég sok kisebbségi volt az osztályon. Egyszer volt miattuk cirkusz a folyosón mert az egyik rokon észre vette,hogy a csaje bagózik a wc-ben. Na elhordta mindennek,zengett tőlük az emelet...

Ezt leszámítva tényleg minden szuper volt! Egyedül az ágy volt kényelmetlen. :)