Van itt olyan szülő, aki soha semmire nem jogosult?

"Sajnos nem egy 3-5 gyerekes családot ismerek, akik kihasználják (nyilván számukra tök jogosan) az ingyen tankönyv, ingyen étkezés, stb... dolgokat, amikor apuka egymaga 1-1,5 m visz haza havonta. "

3-5 gyerekhez pénz is kell, az lenne a legjobb ha csak az vállalna 5 gyereket aki meg is engedheti azt magának. 3-5 gyerekhez ahol anya nagyrészt otthon van, kell is 1 milliós fizetés.

1-2 gyerekre azért nem jár plusz mert társadalmilag 1-2 gyerek nem termel neki semmit. 2 gyerek a társadalomban csak a szülők nyugdíját termeli majd ki, harmadik gyerektől van haszna az államnak, így logikus hogy azt támogatja amivel nyer.

Nekem 3 gyerekem van, de az oviban sincs ingyen a kaja nekünk, félárat fizetek. Iskolás gyerekem nincs, de lehet mire iskolába megy a most 4 éves fiam, nekünk már nem lesz ingyen a tankönyv, sose tudni.

Idén január végén a párom elvesztette a munkáját, én dolgoztam akkor még kb. 34 hetes terhesen. Gondoltam megpróbálom ezt a gyermekvédelmi kedvezményt, akkor még ugye 2 gyerekem volt és egy a hasamban. Amin ledöbbentem: mivel februárban igényeltem, így a januári keresetet nézték. Mivel párom megkapta a januári fizetését, meg ugye én is megkaptam, így nem voltam jogosult semmire. Na, meg mivel mind a kettőnknek 8 általánosnál magasabb végzettsége van, így egyáltalán nem voltunk jogosult semmire. Az lényegtelen volt, hogy párom akkor már munkanélküli volt, januári bevételt néztek, mert februárban igényeltem. Ja, köszi. Aztán mivel párom február közepén el is tudott helyezkedni, így már nem is fogok többet próbálkozni. Egyébként 4 év alatt, kétszer próbáltam igényelni a gyermekvédelmi kedvezményt, egyszer sem kaptam meg.

Most már 3 gyerekem van, de azokat a kedvezményeket tudom igénybe venni, amik egy nagycsaládosnak járnak. Erről meg nem tehetek, hogy nekem csak félárat kell az oviban fizessek.

Mikor 2 gyerekem volt, sem kaptam segélyt, most 3 gyerekkel sem kapok.

4-es vagyok. Amúgy nem hoz haza a párom milliókat. Átlag fizetésből élünk, én most tgyáson vagyok, kapok 130 ezret, párom pedig keres átlag 200 ezret. Kb. 330 ezer, amiből 5-en élünk jelenleg. Nem is olyan sok, de nem is kevés. Hitel nincs már szerencsére, 1 autót tartunk fenn. Vagyis én most akarom majd a jogsit letenni, szeretnék egy 7 személyes családi autót. A nagycsaládosok meg nem tehetnek róla, hogy a kormány hozott egy ilyen intézkedést, hogy ez, meg ez jár a nagycsaládosoknak. Te is kihasználnád, ha 3 vagy több gyereked lenne. Rászorul vagy nem, jár neki, mert a kormány így döntött.

Amúgy igen, vicces, a gyermekvédelmi kedvezménnyel teljesen egyetértek veled. Én inkább munkaviszonyhoz kötném azt is, sőt, még a gyest is, és a gyedhez is megemelném a jogosultsági időt. Átrendezném azt is, hogy az kap gyedet, aki épp 1 évet dolgozott, de az nem kap, aki pl. 5 vagy akár több évet is dolgozott, de pont munkanélküli lett, mikor teherbe esett és kihasználja szülés előtt a munkanélküli segélyt, vagy munkanélküli alatt lesz terhes, de tényleg rengeteg évet lehúzott adófizetőként és nem jár neki csak gyes. Na, ez igazságtalan még.

Mi semmire sem vagyunk jogosultak mi sem.

Átlagos család vagyunk, átlagos keresettel, átlagos körülményekkel, két kicsi gyerekkel. (5,2 évesek)

Az ovis csoportban 25 gyerekből heten fizetünk térítési díjat.

A helyi "kelengyetámogatáson" kívül, amit az önkormányzat minden újszülöttnek ad a településen, nem kaptunk még semmit.

Háááát....ez van. Szoktam ezen gondolkozni én is, főleg ugye havonta, mikor fizetem az ovis étkezést, de aztán rájöttem, hogy nem érdemes.

A férjem az átlagosnál egy kicsit jobban keres, na nem milliókat, de bejelentve, szóval adózik utána egy csomót. Az eredmény: a kislányomat nem vették fel bölcsibe, mert azokkal töltötték fel a helyeket, akik minimálbérre vannak bejelentve, és a többit kapják zsebbe. Hogy ők emellett nálunk sokkal magasabb életszínvonalon élnek, ráadásul mi hitelt is törlesztünk, senkit nem érdekel. Magánbölcsiben támogatásra ugyanemiatt nem vagyunk jogosultak, a teljes árat viszont nem tudjuk kifizetni.

Nem a szülőkre vagyok mérges, tudom, hogy a minimálbérre bejelentés sok esetben kényszer, és nem a dolgozó döntött így. De attól még igazságtalan.

Valóban egyedülálló édesanya vagyok egy ovis kisfiúval.

Sokat dolgozom, nem könnyű.

Családi segítségem sincs, nem élnek a nagyszülők, a kisfiam apja is elköltözött az országból, látogatás, gyermektartás nincs.

Megelőlegeztetni sem tudom, mert közepesen fizető munkám van, így az egy főre jutónk meghaladja a minimális mértéket.

Igaz, csak egy gyermekem van, de egyedül is vagyok- nekem nagy segítség lenne a nagyobb adókedvezmény (segély nem kell, hiszen dolgozom!), vagy a néhány nappal több szabadság, esetleg higy ha a kicsi beteg ne a fizetésem 40%a ugorjon a táppénzes napokon.

A nyári szünetek, nevelés nélküli munkanapok borzalmasak, ennyi szabim 2 év alatt nincs, nagyszülők se stb.

Egész évben már arra spórolgatok, hogy nyáron fizethessek valamit, valakit, aki a kisfiamra vigyáz- hogy be tudjak menni dolgozni.

Mindig bennem van, hogy ne legyen beteg a kicsi, ne jöjjön közbe semmi- meghúzom magam a munkahelyemen, mert a mai világban az is nagy szó, hogy kisgyerekes egyedülálló anyaként van munkám, bejelentve kapok fizetést... Nagyon igyekszem vigyázni a jó helyemre, közben meg azért nagyon zavar az igazságtalanság, amiket írtatok.

Igyekszem spórolni, beosztani, csendben, tisztességesen élni.

Fontos nekem az is, hogy legyen nyugdíjam, egészségbiztosításom, mert csak magamra számíthatok és a kisfiam számára szeretném a lehetőségeimhez mérten a legjobbat biztosítani. Azáltal is, hogy a magam öregkorára is időben gondolok, illetve az ő jövőjére, tanulmányaira is. Nehéz nagyon, de ez van. Nem kesergek, teszem a dolgomat, szeretem a kisfiamat.