Ha a gyerekkel mindig együtt vagyok, szinte alig van másra bízva, akkor tényleg kemény lesz a bölcsi miatti elválás? Megviseli a kicsit, és engem is ez az "elvágatlan köldökzsinór"

Bölcsikezdéskor azt tapasztaltam, hogy sosem az a gond amire az anyukák számítanak, a rossz evő, válogatós gyerek degeszre eszi magát, az angyalka kislányról kiderül, hogy harci amazon. Hogy lesz-e gond, az megjósolhatatlan. Láttam ismerős anyukát, aki reggelente csak a kondenzcsíkot látta ahogy húz befelé a gyerek, míg más meg közelharc árán próbálta betuszkolni az üvöltő, elfehéredő ujjakkal az ajtófélfába kapaszkodó gyereket.

Én sem bíztam másra a fiamat, csak akkor, ha nagyon muszáj volt. A bólcsis beszoktatás 1/2 nap volt. Szóval nincs egyenes összefüggés.

Nem nagyon tudtam kire bízni a lányomat,mindig velem volt,nyugis életet éltünk,de a bölcsit kezdetektől imádta,hamar megszokta.Szerintem neki már kellett is a pörgés,és hogy kicsit változatosabb legyen az élet.

Másfél évesen vittem először családi napköziibe a fiamat, nálunk még nagyszülők sincsenek akik vigyáztak volna rá, velem volt egész nap, az apját este 6-8 között látta. Szinte nem is volt beszoktatás, ott ültem a sarokban pár órát, jól eljátszott (egyedül játszott, de nézegette a többieket), másnap már ott hagytam pár órára. Itthon rossz evő, ott jó evő :) Imádja a napközit, már játszik a többi gyerekkel is, egyetlen negatívum hogy az 5 hónap alatt eddig 25-26 napot tudtam vinni, egyébként beteg volt. Én az első pár alkalommal nehezen viseltem, furcsa volt a szitu hogy nincs mellettem, de pár nap után már jól esett a "szabadság", és a gyerek teljesen lefáradva jön haza, nem kell azon görcsölni hogy vajon mit főzzek neki holnap, és hogy mit játsszunk bent ha esik az eső.