Miért gondolják sokan, hogy az abortusz "jobb" megoldás az örökbeadásnál?

"Amúgy bennem az a kérdés merül fel hamarabb, hogy melyikük babája vesztett többet.. az aki meg sem tapasztalhatta az életet, vagy aki teljes családban nőtt föl."

És te honnan tudod, hogy aki elveteti a gyerekét, az ha megszülte volna és örökbe adta volna, annak nem lett volna olyan sanyarú sorsa egész életében, hogy azt kívánta volna, hogy bár meg sem született volna?

És lehet hogy te képes vagy kihordani és megszülni egy gyereket, akit te eldobsz magadtól, de te meg azt fogadd el, hogyha más erre nem képes! Mert nem mindenki képes erre.

És most légyszíves veregesd meg a hátadat, hogy milyen csodálatos ember vagy, csak mert eldobtad magadtól a gyerekedet, akit kihordtál és megszültél, de azzal véded magad, hogy legalább jó helyen van. És reméljük mindig is jó helye lesz. De majd ha egyszer szembenéz veled és megkérdezi, hogy miért tetted, amit tettél és ha mondjuk egyszer a képedbe mondja, hogy mit gondol rólad, amiben esetleg semmi pozitív nincs, majd akkor is gondolj erre vissza!

Persze. Én szerencsére soha nem voltam ilyen helyzetben, meg remélem nem is leszek, de ezért mondtam korábban, hogy nem kell ítélkezni senki felett. Mert valaki így gondolja helyesnek, jónak, valaki meg úgy.

Sajnálom, hogy olyan helyzetben voltál, amiben azt érezted, nem tudod megtartani a gyerekedet és mások gondjaira kell bíznod. Ez egy számomra elképzelhetetlenül rettenetes horderejű történet.

Azonban azt gondolom, ha már meghoztad ezt a döntést ne keress önigazolást sem itt, sem máshol. Te így döntöttél, gondolom jól meggondoltad. Ezen most már nem változtat az, hogy valaki szerint ebbe bele fogsz pusztulni, valaki szerint meg egy szent vagy.

Magadban kell elrendezned,azonban ezt anélkül kell megtenned, hogy közben elítéled azokat, akik nem így döntöttek. Az ő rémületük, az ő kilátástalanságuk más döntést szült, ami vagy jobb, vagy rosszabb, vagy egyforma a tiédhez viszonyítva, de mit sem változtat azon, hogy Neked a Te döntéseddel kell együtt élned, nekik pedig a sajátjukkal.

Azt gondolom, hogy az, hogy az abortusz jobb-e, vagy az örökbefogadás, az attól függ, hogy valaki elfogadja e, hogy az élet a fogantatástól kezdődik, vagy azt gondolja, hogy az élet a 6.-10.-12. hétben válik életté.

Akik az előző állásponton vannak, azok számára az abortusz nem opció.

A legjobb, ha egy nő megtartja a gyerekét és örömmel, szeretetben tudja nevelni, szívből sajnálom, hogy vannak olyan nehéz sorsú nők, akik úgy érzik, erre semmi esélyük...

Mielőbbi testi lelki felépülést Neked.

19 éves lány vagyok, örökbefogadott.

Az örökbefogadott gyerekekért nem kell aggódni, csak olyanok fogadnak örökbe, akik tényleg nagyon fogják szeretni a gyereket. Rám is 4 évig vártak az örökbefogadó szüleim, míg végül hazaértem hozzájuk.

És - bár nem ismerem a biológiai anyám - elmondhatatlanul hálás vagyok neki, hogy élhetek.

Aki pedig arra hivatkozik, hogy "nem akarom örökbe adni, hogy utána azon aggódjak, mi lehet vele" az irigységből mondja. Mert inkább megöli a gyerekét és magát sajnáltatja, az gyáva és gyenge ember.

És üzenem minden örökbeadó szülőek (hátha az én biológiai anyám is olvassa): ÉLNI CSODÁLATOS (ÖRÖKBEFOGADOTTKÉNT IS). KÖSZÖNÖM