Milyen "bakikat" vétettél a gyermeknevelésben, főleg az első időkben?

Néhány hetes vagy hónapos lehetett a kisfiam, és rengeteget szopizott, föleg este, úgy aludt el. Egyszer elkezdte rángatni a fejét, kapálózott, sírt, elfordult a cicitől, nekem persze gőzöm sem volt mi baja, azt hittem kifogyott a muníció, nyomkodtam, jött belőle, raktam egyik mellről a másikra, ugyanez.

Persze közben olvasgattam az "okosságokat" a neten, hogy ha nyugtalan a baba, nem tud aludni, "bugyoláljuk be jó szorosan úgy, hogy a kezével se tudjon kapálózni", mert ez megnyugtatja őket.

Én barom, még jól be is bugyoláltam magam mellett az ágyban a takaróba, pedig még hálózsák is volt szegényen :(. Aztán valahogy elaludt, vagy már nem is emlékszem pontosan, de mikor felvettem valamikor később, hatalmasat büfizett. Ennyit kellett volna tennem, hogy felveszem büfizni, ez később be is bizonyosodott.

Még most sem tudok ezen nevetni, hogy hogy lehettem ekkora balfék marha, hogy így "kínoztam" szegényt, pedig már két és fél éves.

Azóta ha valaki itt feltesz hasonló kérdést, mindig rögtön írok, hogy próbálja evés közben is büfiztetni.

Èn sem fogtam mèg elötte csecsemöt.Bennem az maradt meg,amikor bennt voltunk a korhàzban,hajnalban vittem pelenkàzni.Gondoltam meg tudom eguedül oldani.Szegènyröl nem tudtam lepucolni a kakit.Ugye az mèg a pàr napos ragacsos szurok volt.Ö türte nyugottan,de èn nagyon kètsègbe estem.Persze egy növèr sem volt ott.Màt majdnem ûgy kiabàltam,hogy vègre segitsen valaki.

Egy màsik,kb 3hôs volt,sirt èn meg nem talàltam a cumijàt.Màr mindenhol mehnèztem tudtam hogy pàr perce megvolt.Màr a siràst is abbahagyta mikor èszrevettem,hogy belecsomagoltam a cumit a badyjàba.Tèl volt,szoval vetköztethettem újra le.Azèrt ezen jól mulattam,vicces volt.

én mai napig szoktam szégyenkezve azon tűnődni, hogyan "élte túl" a gyerekem a kórházban töltött 3 napot.

bababarát kórház ami azt jelentette, hogy kezembe nyomták, majd 3 napra eltűntek ;)

mikor megkaptam a kocsiban, vagy 2 óráig körbe-körbe jártam a kocsit, hogy vajon hogyan kell kivenni belőle :D

aztán azt gondoltam, hogy nem kell etetni, mert nincs még tejem, türelmesen vártam, hogy belövelljen :S szerencsére a szobatársam szólt, hogy van előtej, szóval tegyem cicire :(

mielőtt hazaengedtek, a kórházi védőnővel kellett beszélgetni, ő kérdezte, hogy ugye minden etetés után legalább 20 percig büfiztetem?

hát én egyszer sem büfiztettem, szintén mert nincs tej, minek? :( mai napig szégyellem magam!

(egyébként nem vagyok ennyire sötét, biztos anyai elhülyülést kaptam a szüléstől)

utána mikor hazajöttünk a nagymamák kiokosítottak, ment is már minden flottul :)

volt egy növekedési ugrása, megállás nélkül lógott az üres mellemen egész nap, sírva kértem a férjemet, hogy vegyen tápszert (gőzünk nem volt milyen kell, nemhogy HA :D)

vett egy bio flancos tápit. összeültünk a konyhában, ő olvasta, én csináltam:

mérjen ki 120ml vizet. oké! 3/4-ét öntse az üvegbe. ok. tegyen bele 4 mérőkanál tápszert. ez is megvan! jól rázza össze.

na akkor rátettem a cumit, összeráztam és elégedetten vittük a gyereknek, hátha végre jóllakik :D

szerencsére nem kellett neki, meg persze aztán leesett, hogy a víz negyede a mérőben maradt :D

[link]

Régi cikk, többször olvastam, de a kommenteken még mindig vinnyogva nevetek.

#8 ez nagyon jó amit belinkeltél :D ebből az evés előtti és éjszakai pelenkázást én is csináltam hetekig mire párom és anyum rámszólt, hogy gondolkozzak már. Fürcsinél is volt, hogy a kislányom boldogan lefetyelte a fürdővizet mire észbekaptunk :)

Én hetekig nem mertem öltöztetni szegényt, olyan kis törékenynek tűnt, ráadásul ordított, ha áthúztam a fején a body-t. Miután hazaértünk a kórházból sírógörcsöt kaptam az első öltöztetéskor, hogy én erre képtelen vagyok, párom öltöztette, ő bátor volt :) Utána szegény kénytelen volt egy komplett új ruhatárat venni, amiben csak egyszerűen ráadható darabok voltak, de a hosszú ujjú cuccokkal még így is szenvedtem, szinte minden öltöztetéskor hisztiztem... aztán a védőnő egyszer meglátta hogy "gyömöszölöm" rá a ruhákat, és megmutatta hogyan kell egy csecsemőt öltöztetni... azóta nincs ordítás :D