Hogyan teltek a baba hazavitele utáni első napjaitok?

Nem jött senki. A férjemmel hármasban voltunk. Sírással, szenvedéssel telt, mert sebes lett a bimbóm, a gyerek meg állandóan éhes volt. Alig ettem, alig aludtam. A férjem segített, amennyit tudott, de én őszintén bevallom, szétcsúsztam. Sok szépség volt az életemben, mióta ő megfogant, most már 7 hónapos, de az első néhány hét maga volt a pokol.

Anyukam segitett,de meg igy is nehez volt.Fajt mindenem,nem tudtam szoptatni,a baba egesz nap sirt.

Nekem semmi bajom nem volt szerencsére, kivéve a látogatók tömkelege. Anyukám a szomszédban lakott, így átjárt segíteni, de nem igazán volt rá szükség. A baba csak evett, aludt. Bízom benne, a tesó is ilyen lesz de pár hét és kiderül. Amit másképp csinálok, hogy nem engedek jönni senkit az első két hétben, mert az nagyon leterhelt.

Nekem az első két hétbe semmi gondom nem volt,szerencsére.Jó a bimbim az egyik ki sebesedett,de párom vett bibmbi védőt és rendbe jött.Nekem csak annyi volt a dolgom,hogy a babával törődjek és egyek.Nekem jó emlék,élveztem ahogy párommal figyeljük a kis manókát :)

az első éjjel szörnyű volt, aztán megváltozott. Nekem anyukám mindenben segített, attól függetlenül teljesen ki voltam bukva. Ha megnyikkant szegény gyerek a szívbaj kerülgetett, pedig csak éhes volt, evett és aludt tovább. jó kisbaba volt éjjel is. semmi gond nem volt vele, csak én voltam betojva.

Anyukám ott volt két hétig,de még így is borzasztó volt.Ott volt a kisbabám akit annyira vártam,én meg egy szarkupacnak éreztem magam,és az egész életemet.Valószínüleg a hormonok,meg a fokozott stressz okozta,de nem volt könnyű.Pár hét és összeszoktunk,de kellett 2-3 hónap mire tényleg élvezni kezdtem a babázást,és tudtam aludni,ugyanis az első hetekben képtelen voltam,hiába a légzésfigyelő,valami ösztönféle állandóan ugrásra kész ébren tartott.

Nekem egy hetig anyukam segitett es a ferjem is sokat itthon volt. Igazabol a haztartas vezeteseben kellett a segitsege. A kisfiam evett es aludt. Azota mar 6 hetes, meg mindig eszik es alszik, amikor ebren van akkor pedig erdeklodve nezelodik es mosolyog :-)

Az első 2-3 hét nagyon nehéz volt fizikailag és lelkileg is. A babám felcserélte az éjszakát a nappallal. Este 11-kor kipattant a szeme és reggel 7-ig fenn volt. Első héten végig is ordította az éjszakát utána csak fenn volt.Én a kialvatlanságtól sírtam.Nappal én hülye nem aludtam hanem a háztartással próbáltam foglalkozni. Segítségem nrm volt. Párom nem tudott számottevő segítséget nyújtani. Aztán 2-3 hónaposan kezdtem belerázódni a dolgokba, de igazán 4-5 hónaposan kezdtem érezni ,hogy kiszámíthatóbbak a napjaim. Lassan azt is elfogadtam hogy nem lehet egyszerre csilli villi lakás, meleg étel és mellette napi kétszer sétáltatott, tornáztatott baba, aaknek énekrlek, mondókázok stb...Ehhez 48 órára lenne szükség egy nap.

Mindkét szülésem után a gyerek evett, aludt, nézelődött, sírt-megvígasztaltam, pelenkáztam, olvastam, neteztem. Két gyerekkel mondjuk sokkal pörgősebb, főleg hogy még a nagy is kicsi, ráadásul sokat beteg mert elkezdtünk közösségbe járni, de a kicsivel nem túl bonyolult az élet. Éjjel is 3 óránként eszik, a nagyobb is kel még éjszaka mert rossz alvó (hamarosan 2 éves lesz, a kicsi 2 hetes), de már megszoktam a kialvatlanságot.Nekem 1 gyerekkel túl egyhangú volt az eleje. Segítségem esténként a férjem.