Ti mit gondoltok egy 18-19 éves végzős gimnazistával kapcsolatban az ideális "nevelési" módnak?

Jó esetben nagyjából ez az a kor, ahol a szülő nevelőből segítővé válik - egy tapasztalt baráttá, aki nem szabja meg, mit kell tenned, de tanácsot ad, ha kéred. Viszont szülője válogatja, hogy át tudnak-e állni erre a szerepre, és ha igen, mikor.

Én el se tudtam volna képzelni, hogy a szüleim képesek lesznek az átállásra, mégis nagyjából a 19. születésnapom után megtették szinte egyik naptól a másikra - nem számoltattak el, oda mentem, ahova akartam, ésatöbbi. Mondjuk én kollégista voltam, szóval ez csak a hétvégékre meg a nyárra vonatkozik.

Jó eséllyel a te szüleid is változtatnak, amikor rádöbbennek, hogy felnőttél. Amit egyébként egy szülőnek nem egyszerű elfogadnia :)

De te is tehetsz érte: érett, felelősségteljes viselkedéssel külön megbeszélés nélkül is rá lehet ébreszteni őket arra, hogy itt az idő a váltásra. Előbb-utóbb veszik majd a lapot :)

Neked kellett volna elkezdeni "nevelni" a szüleidet már rég.

Nekem kb. 13 évesen kezdett el "forrni" a vérem és azóta nem hagy nyugodni. Egyszerűen nem tudok a seggemen maradni hosszabb ideig. Nem köt le se a tv se a számítógép se a gépes játékok fbom sose volt, így nem bírok otthon maradni. Ha egy egész napot otthon töltök pl. betegség miatt már rosszul vagyok tőle. Fiatalon nagyon nehéz volt, minden nap mentek a viták hogy hova mehetek el hova nem, kivel, mikor jöjjek haza stb. Ennek az eredménye csak az volt hogy elmentem titokban vagy mentek a kamuk h havernál filmezünk, közben 400 km-re mentünk bulizni. Az osztálytársaim még 18 évesen is max heti 1x mentek el otthonról valahova, a többség annyit se én heti 7x, ez azóta se változott. Először a kötelesség, meló edzés, tanulás (egyetem) de aztán hadd szóljon.

Az elején nagyon nehéz volt, de kemény munka árán meg lehetett őket "nevelni", már rég nem kérdeznek semmit mikor veszem a kabátom. Belátták hogy nincs értelme. Van hogy 20-22 éves haverokat is felhívja az anyjuk fél 2 kor hogy "kisfiam hétköznap van reggel iskola, ideje hazajönni". Mert hagyják magukat lekorlátozni, gyerekként kezelni.

Kedves Kérdező, számomra a hozzászólásodból derült ki, hogy mit is szerettél volna kérdezni :)

Tehát, szerintem egy 18 éves már felnőtt, egy 19 éves meg pláne, nem kellene gyerekként kezelni.

Az én szüleim sosem fogtak engem, nem kényszerítettek semmire, jelen esetben arra, hogy otthon üljek és tanuljak. Mindig is magam osztottam be az időm. Akkor tanultam amikor akartam és akkor mentem ki a többiekkel amikor akartam. Sőt, még örültek is ha közösségbe jártam, nem pedig otthon ültem a négy fal között. Az érettségire nagyon keményen készültem, már ők szóltak, hogy pihenjek egy kicsit, kell a kikapcsolódás, menjek ki pl. az udvarra és legyek a kutyuskáinkkal.

Én soha nem akartam a felsőoktatásban tanulni, külföldre mentem dolgozni érettségi után, aminek édesanyám nagyon örült.

Leérettségiztem eltelt egy év, 20 éves vagyok és jelenleg kismama. Szépen építgetjük az életünket a házunkat. A szüleim nagyon örültek az unokának és már alig bírják kibírni ezt a 4 hetet, hogy végre itt lehessen a picikén a kezünkben/kezükben :)Tehát ezzel oda akarok kilyukadni, hogy engem nem köteleztek semmire, sőt a babatervezést sem ellenezték. Ami valljuk meg egy komoly döntés és elhatározás.