Munka+kisgyerek? Hogy lehet ezt bírni?

Akkor sem normális.

Nézd, vagy orvosi segítséget kérsz és kiderítik, kezelik az okát, vagy szorítsd össze a fogad és szenvedve, de csináld a dolgaidat.

Nekem az orvos ésszerűbb megoldásnak tűnik. Ha pszichés alapú, akkor pedig pszichológus.

Figyelj, még lehet szokni. Én 4 gyerek apja, hangsúlyozom APJA-ként az első két gyerek 3. és 4. évében ugyanerre hivatkozva csak én voltam vele ( pihennie kell a feleségemnek ). Nem könnyű, de ha van segítség ( neked férjed, nekem 3. gyereknél feleségem ), akkor menni fog ;)

Ui.: nem bántani akaratak, amikor azt mondtam, hogy "ugyanerre hivatkozva", csak ő is ezt mondta, hogy neki "sok pihenés

re van most szüksége". Mintha én egyébként nem is dolgoztam volna.

Szóval lényeg a lényeg, menni fog ;)

Nem tudom, nekem úgy egy fél-éves korától anyukám vigyázott egyre többet a gyerekre, miközben én össze-vissza dolgoztam (főleg itthonról, játszótér és alvásidő alatt meg éjszaka), de még szoptattam is, hisztiknél segítettem hazacipelni a játszóról, na meg főzni is kellett... és sosem alakult úgy a nap, ahogy elterveztem, csak kapkodtam és zsonglőrködtem az idővel.

Ennél sokkal egyszerűbb lett 2 évesen, amikor a bölcsivel mindennek meg lett az ideje. Reggel Apa vitte, addig a lakást és magamat összerakni volt egy 40 percem, utána csak a munkára kellett koncentrálni. Aztán 4-fél5-re mentem a gyerekért, hazafelé beugrottunk a játszótérre egy-két órát évszaktól függően, meg ha muszáj, valami kisboltba (bár ezt fájdalommentesebb reggel vagy odafelé egyedül intézni), aztán otthon játék, vacsora, fürdés (ilyenkor ér haza Apa), mese, alvás - és általában én is alszom este 9-től reggel 6-7-ig, ami bőven elég.

A gyerekem hál'Istennek nagyon barátkozós, szerette a bölcsit (most az ovit is), és bár akkor sokszor volt bűntudatom a munka miatt, de már rájöttem, igazából az a fontos, hogy ami időt viszont vele töltök, az tényleg vele legyek, figyeljünk egymásra és akkor ő is elégedett meg nekem is meg van az "adagom".

Kérdező! Kicsit kevés az információ. Apuka mennyire apuka? (tehát minden tekintetben minden feladatot megosztotok, vagy ő csak fényképezgeti a gyereket, néha vesz játékot és ezzel ki is merült az "apasága")

Van-e valamilyen segítség néha? Nagyszülők, rokon, ismerős?

Hány órát dolgozol?

Stb?