Nem értem, hogy sok anyuka miért idegesiti magát olyan dolgokon, amik a játszótereken történnek?

Én utálom a játszóteret, pont ezért nem is járunk.

Semmi nem kötelező.

Ha épp ráér az a barátnőm akinek szintén hasonló korú a fia, akkor együtt elmegyünk, hogy szocializálódjon a lányom, de amúgy egyedül nem szívesen tenném be a lában ilyen helyre.

Panelban lakunk. Gyulolom a jatszot, de heti max.ketszer megeroltetem magam.

Bolcsi a lanyom, ott rendesen kifarad. Raadasul, rohanok erte a bolcsibe. Ha el kell valamit intezni (pl.bevasarlas), akkor azt a lanyommal teszem, miutan eljottunk a bolcsibol. Plusz meg fozni, stb..

A gyerekek szeretnek játszótérre járni - élvezik, hogy gyerekek között vannak és a szabadban, nagyjából szabadon, de felügyelet mellett mozognak, játszanak. A szülőknek is egyszerűbb (mint más kisgyerekessel egyeztetni vagy messzebbre kirándulni menni vagy pláne egy különóra/játszóház) mert nem igényel sem pénzt, sem külön szervezést ez a program.

Aztán meg a környékünkön 4-5 játszótér is van, nincs is olyan útvonal, hogy kikerülhetnénk és bizony a gyerek látja, hogy már a fél óvódai csoport, szomszéd gyerekek, régis bölcsistársak... stb. felvonultak.

Sajnos egyáltalán nem kell ahhoz beszélgetnem - ismerkedni nem is szoktam -, hogy ideges legyek, ha pl. 120 kilós apuka foglalja el mellettünk a recsegő hintát vagy a kerítés mellett cigiznek vagy kamaszok köpködik össze szotyival a padot vagy a gyerekem meglepetésemre "ismeretlen eredetű" ropival a szájában jön elő a kisházból... vagy pl. múltkor megkért egy idegen anyuka, hogy vigyázzak a 3 csemetéjére, amíg elugrik a boltba. És még hosszan tudnám sorolni, de ennek ellenére alapvetően jó dolognak tartom a játszótereket. Az "úri közönség" meg hát ugyanaolyan vegyes, mint az utcán, boltban, tömegközlekedésen.