Szerinted fejben dől el a szülés?

Nem!

Pláne az első!

Arra számítassz fáj, de kibírod, eltervezed milyen szép lesz...

Aztán ott annyira fáj azt hiszi az ember belehal, az eltervezett dolgok felét megszegi az ember, pl.nem akart fájdalomcsillapítót, 2 óra vajúdás után könyörög érte az ember...

Szerintem sem.

Én előtte úgy gondoltam, kemény csaj vagyok, nem kérek edá-t, annyira csak nem fájhat, ahogy sokan írják. Szóval úgy gondoltam mindig is, h bemegyek, pár óra alatt meglesz a baba, fájni fog, de annyira nem.

Ccc... hát nem így történt.

Tök vidáman mentem be, amikor elfolyt a magzatvíz.

Aztán kiderült, h nem tágulok, kaptam egy csomó oxit, kézzel tágítottak. :( Hánytam a fájdalomtól, már majdnem császárért könyörögtem. Nekem nem volt jó élmény. :(

Szerintem sem. Gyermektelen barátnőim igyekeztek erről meggyőzni, hogy meg lehet beszélni a gyerekkel, meg fejben dől el, és tisztára hibásnak éreztem magam szülés után, hogy nem jött össze, ráadásul szinte csak negatív élményként maradt meg a szülésem.

A második szülésemnél rettegtem mint a fene, hogy megint az lesz, már tudtam, mi vár rám, így a halálfélelemtől a hisztiig minden kijött rajtam vajúdás alatt. Alig akartam a szülőágyra felfeküdni, szinte úgy raktak fel, majd két tolófájással meglett a második gyermekem.

Azóta ők is megélték a szülést, mindkettő rájött, hogy hülyeség, attól függ, hogy az élet (Jóisten) épp mit dob le neked. Ráadásul az egyiknek koraszülött babája lett, még emiatt is hibáztatta magát egy ideig.

Szerintem esetleg többedik szülésre lehet ez így (3-4-5) vagy ha épp olyat jut neked elsőre...

Részben.

Nyilván egy csomó dologba nem lehet beleszólni, de a görcsösség, a félelem, a tudatlanság, vagy éppen a "lila köd" káros lehet.

Nekem nehéz szülésem volt...

Mivel már eleven 5 napja bent feküdtem a kòrházban eléggé "depressziòs" voltam és nem tudtam foglalkozni magával a szülés gondolatával. :(

Jò féltem töle eléggé,mert mindenki azt sulykolta belém, hogy iszonyatosan fog fájni.

De igazábòl akkor kezdtem el félni és felfogni a dolgot,hogy szülni fogok amikor a kòrházban a 6. napon elfolyt a magzatvizem...

Ez március 31.-én volt délben.

Nem tágultam jött az oxi..hat iszonyatos fájdalmaim voltak... elsö gyerek. :)

Aztán pròbáltam arra gondolni,hogy jò par no szült már en is megtudom csinálni!!!

És persze aztan jött a dokim,hogy "nyomjuk" már ki a babat,mert 45 perc és április 1.-je van!!

Akkor már semmi nem érdekelt 12 òra vajùdás után csak az,hogy meglegyen a baba éjfél elött és így is lett!!

Emlékszem,hogy aki mellettem szült eléggé hangos és tràgár volt és agresszív is annyira nem bírta már és én végig arra gondoltam vajùdás alatt,hogy akármennyire is fáj nem akarok ugy viselkedni,mint a másik "hölgy"....

Szòval igen sokminden fejben döl el....