Tesót otthon hagyva program az egyik gyerekkel? Miért ítélik ezt el?

3 éves a lányom, másfél a fiam. Rendszeresen tartunk a lányommal "csajos" programokat, amikor a fiúkat otthon hagyjuk, mi meg elmegyünk cukrászdába, bábszínházba.

Én direkt csinálom így, egyrészt, mert a kicsi nagyon anyás és szinte folyton rajtam lóg,a naggyal így szinte nincs is esélyem kettesben lenni és így oldjuk meg. A kicsivel egész nap kettesben vagyok,mert a lányom már ovis, így ő is kap anyából bőven és szeretném ha a lányommal is tudnék kettesben időt eltölteni. Így ezt így oldom meg, hogy elmegyünk otthonról, apa meg a kicsivel otthon marad, vagy ők is csinálnak valami programot.

Pl ha a kicsi nagyobb lesz férjem már jelezte, hogy szeretne a fiával kettesben menni focimeccsre, horgászni stb. Ez teljesen természetes szerintem és kell is, hogy néha csak az egyik gyerek kapja meg anya osztatlan figyelmét.

Szerintem is Ti csináljátok jól!

Persze ha hétvége van, vagy együtt is lehettek, jobb közösen menni erre arra, ill nekem az lenne, de ettől függetlenül az jó, hogy mindenkire figyeltek és mindenkinek van saját privát része is. :)

Jól csináljátok!

Mi is igyekszünk így tenni. A nagyobb gyerek 5 éves, a kicsi 1,5.

A nagyobb féltékeny is volt sokáig, akkor kezdtük el a külön programokat vele.

Teljesen bevált. Az csak az ő programja, csak az ő közös ideje velünk.

Ha a kicsit visszük csak (kissé ritkábban egyenlőre), már abból sincs sértődés.

Ezzel szerintem sincs semmi gond. Nálunk is így, volt, amikor öcsémmel gyerekek voltunk, pedig nálunk nincs ennyi korkülönbség, még három év se. Például nálunk úgy volt a szokás, hogy apukám intézte mindig a heti bevásárlást, szombat reggel. Egyik héten öcsém ment vele, másik héten én. Ilyenkor lehetett "kunyizni" valami édességet, vagy ropogtatnivalót, és mindig az választott, aki épp apuval volt, de persze kért a másikunknak is.

Meg nekünk is más volt az érdeklődésünk, öcsém például meg volt veszve a vonatokért (ahogy apukám is), így ők sokszor mentek ketten vonatokat nézni, én oda nem mentem, engem nem érdekelt, soha nem is tettem szóvá, hogy engem miért nem visznek. Viszont engem meg többször vittek színházba, kiállításra, mert engem meg az érdekelt jobban.

Mondjuk ezek már nagyobb koromban voltak, 12-13 éves kor körül, ezekre emlékszem, de szerintem kisebb korunkban is voltak ilyesmik.

Nálatok meg teljesen érthető, ha csináltok külön programokat, hiszen ami egy ötévesnek érdekes, izgi, az egy nagy 13 évesnek már nem biztos, és fordítva is igaz. Meg amúgy is, szerintem nincs abban semmi rossz, ha egy gyerek akkor is élvezheti egy kicsit a szülei osztatlan figyelmét, ha testvére van.

Mi is szoktunk ilyet, pedig csak 3 év van a fiaink között.

A kicsi 4,5 éves, ő még nem bír ki 1,5 órát a moziban (próbáltuk), a nagy viszont szeret moziba járni, így pl. legutóbb kettesben néztük meg a Lego kalandot.

Futni szoktam menni a naggyal, ill. a biciklizést is jobban bírja.

A kicsi viszont türelmesebb, vele pl. vásárolni jobban lehet és nagyon szeret segíteni.

Na meg arról nem is beszélve, hogy amikor ketten együtt vannak, akkor folyamatosan idétlenkednek egymással, úgyhogy ha külön vannak, akkor egy teljesen más gyereket látunk :)