Anyukák, titeket nem keserít el néha, hogy milyenek a "mai" tinik? Vagy régen sem voltak különbek a gyerekek?

Engem nem. Én sem voltam mintagyerek, voltak igen vad dolgaim.

Nem fogok meglepődni, ha az én gyerekemnek is lesznek hasonló húzásai, bár persze, félteni fogom, ha már kamasz lesz, hogy ne csináljon hülyeséget, de nem tudom mindentől megvédeni. Sok múlik a szülőn, de sok múlik azon is, hogy milyen típusú a gyerek.

27/N

Utolsó!

Ez mind szép és jó amit leírtál, de sajnos akiket a legjobban tiltanak mindentől, azokból lesznek a legrosszabbak...Általánis iskolában volt egy osztálytársam, akiknél szintén nem volt tv, nem mehetett sehova, vallásos iskolába járatták, szigorú szabályok között. Aztán 17 évesen összejött 1 sráccal, első adandó alkalommal elköltözött otthonról (menekült) és rá 1 évre terhes lett. Akiket kicsit lazábban fogtak (keretek között), azok egyetemre jártak, jó munkájuk lett, stabil életük.

Nem az a titok, hogy mindentől tiltsuk a gyereket, mert nem lehet...ha nem engedik, majd megszökik. A kulcsszó a BIZALOM. Ha kicsi kortól megadjuj a bizalmat, nem fognak visszaélni vele, tudni fogják, hogy meddig lehet elmenni.

A másik fontos dolog pedig az ŐSZINTESÉG. Mindent meg lehet és meg kell beszélni!! Éreztessük kiskortól, hogy mindent el lehet mondani, meg lehet beszélni...nem kell ész nélkül büntetni és tiltani.

Szerintem ez a titok, annó nálam is ezt alkalmazták Anyuék, én is ezt fogom a gyerekeimnél. El voltam engedve mindenhova (bár bulizni bem szerettem menni, max 1 évben 1x már később) inkább házibiztunk vagy lementünk Balcsira barátokkal (ezek már inkább 18 éves kor után), mindig tudták hol vagyok, kivel és mit csinálok.

Azért a 14 évesre ne írjuk már azt, hogy kisgyerek, ennyire nem kell túlzásokba esni.

Nem értem amúgy, hogy miért volt haszontalan a válaszom, bár már megszoktam, hogy ha nem kezdek el sopánkodni, meg bezzeg az én időmbenezni, akkor sz*rt nem ér a válaszom. De a kérdés tudtommal az volt, hogy elkeserít-e a dolog, régen különbek voltak-e a gyerekek, és hogy hogy látjuk ezt. Szerintem mindháromra válaszoltam. Nem azt, ami az elvárás lett volna, de nekem ez a véleményem, és a kérdés erre irányult.

Egyszerűen nem érzem úgy, hogy pont az elmúlt 7-8, vagy akár 15 év alatt változott volna akkorát a világ. Most is épp úgy akadnak "jógyerekek", mint ahogy régen is volta, de tizenpár éve is voltak olyanok, akik mint amilyeneket ma elszörnyülködve néznek sokan. Csak általában a legtöbben a saját kamaszkori társaságukat tekintik mérvadónak.

De még mindig nem értem, hogy ennek miért kellene elkeserítenie. Mondjuk az is igaz, hogy én nem sopánkodom, inkább megismerem ezeket a fiatalokat, mert ez a szakmám, ugyanis történetesen szociális munkás vagyok, szóval elég közelről ismerek sok problémásnak mondott kamaszt. Érdekes módon mégis tudok velük együtt dolgozni, és ha az ember tudja őket kezelni, akkor rájön, hogy egyik sem olyan hülye vagy "züllött", mint amilyennek némelyik mutatni szeretné magát.