Gyereknevelés korszerűen? Hol lehet elrontani?
A kérdésem leginkább "Állatok" témakörbe tartozna, mégis okom van ide írni. Mai Világunk legnagyobb problémája a fenntartható fejlődés megvalósítása, amely magában foglalja a Föld védelmét (is). Ez csak egy mondat volt, amit muszáj volt leírnom. Bocsi.
Azt vettem észre, hogy ha a szülő nem törődik megfelelő odaadással gyermekével, nem tanítja meg a Való Életre, akkor elég rossz irányba "fejlődhet".
Pl. ilyen az, aki felnőttkorában szennyezi környezetét, illegálisan dobálja ki a megúnt cuccait, általában erdőkbe, védett területekre. Van aki állatokat kínoz.
Ez mind nagyrészt a szülőn múlik. Nem "mutogatni" szeretnék, csak érdekelne, ki, mivel neveli gyermekét, a jövő egyik mozgató rugóját, az Életre!?
Hogy tisztelje a másét, minden Életet?!?
Bocsánat a nyers fogalmazásért, de úgy érzem, ez egy nagyon kényes kérdés, de mielőbbi megoldást vár.
Csak komoly válaszokra vagyok kíváncsi, kérlek Titeket, vegyétek komolyan, mert nekem is fontos!
Bocs, nem akarok gonosz lenni de sokan úgy kezdik ezt a felelősségteljes nevelést, hogy kidobják az állatokat akik eddig voltak, jobb esetben a kertben landolnak a kedvencek és a szülők azzal dicsekednek, hogy látm nekik annyira fontos a gyerek, hogy az állatokkal már nem is törődnek! Tisztelet a kivételnek.
Amúgy sem vagyok híve ennek a modern nevelésnek, mert kicsit felfordult a dolog. Már nem a gyereknek kell alkalmazkodni mindenki máshoz hanem mindenki másnak kel hozzá, ő a kiskirály, ha két percig sír akkor örökre összetörik a kis lelke. Ettől a neveléstől csak még beképzeltebb lett az ember gyereke, még jobban azt hiszi bármit megtehet a természettel. Meggyőződésem, hogy régen is ember lett az emberekből, és jobban feltalálták magukat.
Én nagyrészt még a régebbi nevelésűek közé tartozom bár fiatal vagyok. Nekem azt tanította anyukám, hogy mindig el kell zárni a vizet, pl kézi mosogatásnál, fogmosásnál, fürdésnél, ha nem használom, úgyszintén a lámpákat ha csak egy kicsit is kimegyek. Megtanította hogy ne szemeteljek, és pl csak akkor nappal fűtjük a házat és csak ha itthon vagyunk. Még az állataim kajája is biocuccokból van és a csomagolása papír, ami gyorsan lebomlik. Meg ilyen apróságokat tanított nekem anyám.
Nagyon köszönöm a válaszotokat! Hálás vagyok azért, hogy így gondolkodtok. :)
Sajnos még nem találkoztam ezzel a pozitív hozzáállással, csak azt látom, hogy mindenki pazarol körülöttem.
Amúgy a szüleim nem tanítottak ilyesmire, "csak" az állatszeretetre, de mégis szelektíven gyűjtöm a hulladékot, amit termelek.
Csak amikor azt látom, hogy gyerekhad után mi marad, teljesen feleslegesnek érzem, amit teszek. Mert sajnos sok-sok szülő letojja, mi van a környezetével, csak legyen meg a kényelem, ennyi.
Örülök, hogy ketten írtatok, és így álltok hozzá! Nem hittem, hogy akárcsak 1 ember is ír. Köszönöm! :)
Teljesen egyetértek az első válaszolóval, szerintem ott a gyökere az egésznek, hogy a mai nevelés szerint a gyerek minden igényét ki kell elégíteni, mindenkinek hozzá kell alkalmazkodni, jajj, csak nehogy neki 1 percig rossz legyen! Mivel kicsi gyerekem van, sok könyvet olvasok a gyereknevelés témában, és megmondom őszintén, csodálkozom, hogy még olyan szaktekintély is, mint Ranschburg Jenő, ezt a hozzáállást képviseli. Az eredmény: kezelhetetlen, hisztis, egoista gyerekek, akik azt hiszik, hogy a világ azért van, és benne mindenki, hogy nekik jó legyen. Ilyen világképre aztán nehéz építkezni, hogy az ember felelős a bolygó sorsáért, és a többi élőlény sem azért van, hogy kihasználhassuk őket.
Az én nevelési elvem a következő: megtalálni a helyes balanszot, megtenni a gyerekért minden tőlem telhetőt, de azért ő is alkalmazkodjon hozzánk. Így, ha kiépül az egészséges szülő/gyermek kapcsolat, már át tudom neki adni a mintát, ami a környezettudatos életmódról szól.
Köszönöm!
Szóval kedves szülők, ideje komolyan odafigyelni a nevelésre! :)
Olyan ember a cél, aki nem csak magának él, hanem képes felfogni, hogy mások is léteznek, hogy ami körülveszi, nem "érte van". Az egy olyan "közeg", amit mindenkinek kötelessége megőrizni.
"A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön."
Engem soha nem hagytak sírni a szüleim, anyukám még főzés közben is magával hurcolt. Ma pedig ökológus vagyok. :)
Szóval, szerintem ne hozzuk be a kérdés alá a sírni hagyást...
(Én sem hagyom sírni a kisfiamat, és van egy közel 30 kilós kutyánk, akivel nap, mint nap játszik a kicsi. Mellesleg kertes házban lakunk, és a kutya szabadon járhat ki-be a házból...)
Kisfiam 1 éves, nemigen tudom még neki elmagyarázni a szelektív hulladékgyüjtés fogalmát, viszont az első szavak közt van , amit megért: Fa, bokor, madár, fű, virág, víz, felhő, és most a hó...
Kedves utolsó hsz.!
Szívemből szóltál! :) A példaképeim közé sorollak ezennel! ;)
:P
Ritkaságok vagytok mind, és becsüljétek meg magatokat!
Ui.: a gyermekét mindenki úgy neveli, ahogy jónak látja. Bár nem "árt" néha egy kis sírás, de nem ez a cél. :) Hanem az, hogy egészséges felfogással induljon az Életbe, ha már felnő. :)
Köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!