Van itt olyan aki szeretett volna 2. gyereket, de az eszével eldöntötte, hogy nem lesz több?

A fiam 4,5 éves.

Én már a születésekor azt mondtam, hogy akarok még egyet (sőt születése előtt is azt mondtam, hogy 2t szeretnék).

Utána ahogy alakult az életünk, egyre jobban úgy éreztem, hogy nincs sajnos helye még egy babának, pedig nagyon szerettem volna 3 éves koráig egy kistesót, hogy ne legyen nagy korkülönbség. Viszont az életünk úgy alakult, hogy anyósékhoz kellett költöznünk (külön lakrész, külön háztartás). Sajnos nem is látok egyenlőre ebből kiutat (sajnos sok hitelt vettünk fel anno, és azt nyögjük, úgyhogy saját házra nem telik).

Még mindig nagyon vágyom még egy gyerkőcre, a párom is nagyon szeretné, de nem merem bevállalni. Egyenlőre úgy "egyeztünk meg", hogy legkésőbb 2 év múlva megpróbáljuk, addigra hátha rendeződik az anyagi helyzetünk. Szóval nem mondtunk le róla teljesen, de még nincs itt az ideje. Hogy aztán összejön-e, azt nem tudjuk.

Én. :)

Először is, a férjemmel így beszéltük meg, hogy jó lenne, de...

- nem vagyunk milliomosok, ezt az egyet neveljük fel tisztességen, mintsem többet nyomorogva

- nem vagyunk már olyan fiatalok, én 35 voltam az első szüléskor, a férjem két évvel idősebb

- a lányunk koraszülött volt (33. hét), és végig attól rettegtem volna, hogy így járunk a többivel is.

- végig rettegtem volna, hogy nehogy valami fejlődési rendellenesség lépjen fel

-ezt az egyet úgy imádom (imádjuk), hogy el sem tudom képzelni, hogy valaha lehet így szeretni még egy embert, illetve meg lehet osztani a szeretetet. Nyilván meg lehet, de egy gyermekes szülőként ezt nehéz elképzelni. :)

Ilyen, és ehhez hasonló dolgok voltak, amik ahhoz a döntéshez vezettek, hogy a lányunk egyke marad.

Utolsó!

A SZERETET NEM MEGOSZTÓDIK, HANEM MEGDUPLÁZÓDIK! :)

Kérdező: én ugyanígy vagyok, a 3. babával. Van egy csodás, fiam és egy csodás lányom, ők a mindeneink. Én szerettem volna még egyet, de az anyagiak miatt meg mert a férjem nem igazán szeretne harmadikat (idő, pénz, energia) és mert egyáltalán nincs segítségem így belátom, hogy nem lenne jó még egy harmadik gyerek. A meglévő kettő és a kapcsolatunk és anyagi létünk rovására menne. Úgyhogy az eszem lemondott róla:)

"A SZERETET NEM MEGOSZTÓDIK, HANEM MEGDUPLÁZÓDIK! :) "

:D Erről a Sisterwives Kody Brownja jut eszembe..... 4 feleség, 17 gyerek. : A szeretetet szorozni kell, nem osztani" :D

Nálunk is ez volt a helyzet.

Több ok, többszörös döntés vezetett ide és természetesen nem 1-2 napig foglalkoztunk a kérdéssel.

A teljesség igénye nélkül a legfontosabb okok kb. ezek voltak:

- sürgősségi császárral szültem előre nem várható toxémia mellett- tényleg életveszélyes helyzetben- felmerült, hogy esetleg egy következő szülés is hasonló lehet

- mindenkinek mást jelent a jólét, ez természetes is. Nálunk valóban adottak a körülmények akár 3-4 gyermek tisztességes felneveléséhez is mások szerint, szerintünk nem. Mi úgy tartjuk, hogy a gyermeke(i)nket nemcsak az első pár vében kell támogatni, segíteni érzelmileg és természetesen anyagilag is, nem csak az általános iskoát kell jól megválasztani- ennél tovább tart a gyermeknevelés folyamata. Szeretnénk valóban minőségi oktatást biztosítani, tartalmas, értelmes, kultúrált szórakozást, világlátást, egészséges életmódot, megfelelően gondos szűréseket, egészségügyi és egyéb ellátást stb. Szomorúan tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb az ezeknek megfelelni tudó állami-önkormányzati intézmény és rendszer és sajnos egyre inkább nyílik az olló, egyre nő a különbség a minőségi és fizetős és az átlagos színvonalú, ingyenes ellátások között. Mi a családi szeretetteljes légkör mellett a tanulásban, az igényes kultúrális környezetben, a széles látókör megtapasztalásában látjuk a sikeres felnőtté válást, boldogulást.

Ezzel együtt számunkra az is fontos, hogy az öreg éveinkben ne szoruljunk a gyermeke(i)nk támogatására, hanem a megszokott színvonalon tudjuk folytatni az életünket a munka után is. Mi ebbe nőttünk fel, ezt láttuk a mi szüleinktől is, ezt a szemléletet adjuk tovább.

Bizonyára lesznek olyanok, akik ezzel nem értenek egyet. Ezt készséggel elfogadnom.

Mindenki annyi gyermeket vállaljon, amennyit felelősen, tisztességgel és harmóniában fel tud nevelni.

Van, akinek ez kevesebb, másoknak több- ettől kerek a világ.

Én nagyon szerettem volna, a szívem mélyén még mindig szeretnék is másodikat.

3 oka van hogy a szívem helyett az eszemre halgatok és nem lesz.

1. Nem élünk úgy anyagilag, bár ez nem mérvadó nálam mert én azt vallom hogy ahol fér egy ott fér kettő is.

2. A férjem nem szeretne, ennek több oka van a kora, neki van már előző házasságából gyereke, sőt unokája.

3. Ez a legfontosabb az első kettő az részemről csak belemagyarázás hogy az eszem eltudja nyomni fájdalom nélkül a szívemet. A fiam koraszülött volt placenta leválás miatt.Sose felejtem el, már a kórház folyosóján elaltattak az az utolsó emlékem hogy jön a nővér hogy írjak alá valami papírokat, a doki meg ráordít hogy: "Hagyja a papírokat sietni kell mert mindketten meghalnak." Nos lettem terhes azóta amióta a fiam megszületett, de az a doki aki a terhességet megállapította, azt mondta hogy kockázatos, mert ugyan az előfordulhat mint a fiam születésénél, és akár bele is halhatunk.Így abra mentem, igaz az abot végző orvos szerint a másik hülyeséget mondott, de nem tudom kinek higgyek, de úgy vagyok vele hogy nem kockáztatom meg azt hogy vagy lesz egy kis tesó vagy a fiam félárva marad.

Mi is hasonló helyzetben vagyunk, mint a 2. válaszoló.

A fiam 4 éves. Anyagi okok miatt most a szüleimnél lakunk, és nem tudom mikor fogunk tudni különköltözni. Ennek ellenére én nagyon szeretnénk testvért a fiamnak, két okból is.

Első: Nekem is és a férjemnek is vannak testvéreink (nekem 1, férjemnek 4), és nem nagyon tudom elképzelni, hogy a fiam egykeként nőjön fel, mert szerintem csodálatos dolog, ha az embernek testvére van.

Második: Az unokatesóm egyke. Már felnőtt huszonéves fiú, mégis gyakran emlegeti mostanában is, hogy milyen jó lenne, ha neki is lenne egy testvére. Nagynénémék azért nem mertek még egy gyereket vállalni, mert nagyon félt a szüléstől (sürgősségi császárral szült). De ennyi év után saját bevallásuk szerint már ők is megbánták, hogy így alakult. Sőt nagynéném azt is elmondta, hogyha tudta volna előre, hogy másodszor is szülhet császárral, akkor lehet bevállalták volna egy tesót. És én nem akarok beleesni ugyanebbe a hibába, hogy sok év múlva (mikor már nem lehet változtatni a dolgon) megbánjam a döntésemet.

Vagyis mi még nem döntöttünk biztosan, de 1-2 évnél tovább már nem akarunk várni a próbálkozással. Majd meglátjuk mit hoz az élet.