4 és 6 éves kisgyermekkel hogy közöltétek/nétek, hogy a szeretett nagyapjuk meghalt? Akik már "túl vannak rajta", hogy viselte/ték a gyermek/ek? Temetésre elvittétek?

Közölném, persze.

Az én nagymamám is meghalt idén, mondtam a kisfiamnak, hogy a dédi sajnos meghalt, fent van a Mennyországban, most már ott lesz, nem fog vele találkozni.

Amúgy ő 3 éves.

Néha keresi, hogy hol a dédi, de úgy nem foglalkozik vele, csak mondogatja, hogy a Mennyországban van. Szóval nem érti még igazán.

A temetésre nem vittem el, a férjem testvérével volt addig itthon.

Az a mondat jó, hogy hitem szerint elmondanám, hogy mi történt vele.

Nekem 4,3 és 1 évesek voltak a gyerek. Kirándulni voltunk, úgy értesítettek róla, hogy holtan találták az Anyósomat. Azonnal külön válva indultunk haza, nyilván férjem indult azonnal, nekem valakire várnom kellett, hogy vigyázzon a gyerekre. Magyarázatot pedig a kapkodásra kellett. Én őszintén elmondtam, hogy meghalt a Mami, beteg volt és már nem volt jó neki ezen a földön. Úgy döntött, hogy felköltözik az égbe, a felhők közül fog nézni minket, hogyan boldogulunk. A temetésre nem vittem őket (ne a gyerekek legyenek a figyelem középpontjában, és nem is kell látniuk szerintem ennyi idősen egy temetést), de az utána lévő halotti torra hazahoztuk őket az óvodából. Az érzéseimet kimutattam előttük, nem titkoltam, hogy szomorú vagyok. De erre felhívták az óvónők is a figyelmemet, hogy jobb ha kimutatom, hogyan gyászolok, így a gyerek is könnyebben megemészti a történteket. Nekünk utána azért jól meg bonyolódott az életünk, lakást kellett eladni, kötözni, felújítani, stb... Ez volt inkább problémás mind nekik, mind nekünk. A temetőbe rendszeresen járunk virágot vinni. Azóta eltelt 1,5 év. Most jutottunk el oda, hogy megkérdezzék, hogy hol a teste a Maminak. Idáig elég volt annyi, hogy oda járunk emlékezni. Nyilván a 6 éves sokkal részletesebben ki fog kérdezni Titeket. De én őszintén válaszolnék annyira egyszerűen megfogalmazva, amennyire csak lehet. És ha Ti természetes dolognak állítjátok be az elmúlást, a gyerek is el fogja fogadni annak.

Bocsi hosszúra nyúltam. Remélem segítettem.

Sajnos most nálunk aktuális ez a téma, nagymamám halt meg hétfőn, a kisfiam 3,5 éves. Nagyon jól ismerte a dédit, amíg kórházba nem került, hetente legalább egyszer találkoztak.

Azt olvastam, hogy a gyereknek érdemes objektíven, természettudományos szempontból előadni a történetet, valahogy úgy, hogy a nagypapa öreg volt már, és amikor az ember megöregszik, elfárad, és a szíve megszűnik dobogni. Nem szabad eufemizálni ("Elaludt a nagypapa, és nem fog többé felébredni", "Messzire utazott, és nem fog többé hazajönni" stb.) Istenre, mennyországra csak valóban vallásos családban szabad hivatkozni.

Furcsa, mert az én kisfiamat látszólag nem is érdekli ez az egész. Nem beszél róla nem kérdez, viszont azóta fáj a hasa - hogy ettől-e vagy sem, nem tudom. Gondolom, azt fogja, hogy nem túl jó a hangulat mostanában a családban. A temetésre nem fogjuk elvinni, az ilyesmi egyáltalán nem való egy kisgyereknek szerintem.

enyém is 4 évesen vesztette el a nagymamáját akivel nagyon közeli kapcsolatban volt, hetente 3x-4x vigyázott rá, imádták egymást!

jól körbejártam a témát, kikértem több ember véleményét.

mindenki azt mondta, hogy egyenlőre nem mondjuk el, csak annyit, hogy most messze van, elutazott vagy messzi kórházba került, stb. és mondjuk ezt addig, míg már annyira nem hiányolja, és csak akkor mondjuk meg neki az igazat, mert ekkora gyereket nagyon mélyen érint a soha szó, hisz megfoghatatlan, de a majd szót fel tudja dolgozni.

mi így tettünk, emellett nagyon sokat beszélünk a nagymamájáról, rendszeresen megbeszéljük, hogy mennyire hiányzik nekünk és jó emlékeket felidézzük.

6 évesnek szerintem már el lehet mondani, de temetésre nem vinném el őket, mi se vittük, jól is tettük, mert mi is kiborultunk :(