Miert van az, hogy sokan nem latjak, hogy a kigyermek mellett otthon toltott ido lehet erdekes, izgalmas is? Hogy egyaltalan nem kell megvonni magatol a felnott kapcsolatokat?

Kisgyerek mellett ugyan milyen programlehetőségről beszélsz??

Én egyedül nevelem, tehát egy perc nyugtom, szabadidőm nincs, mégis hogy tudnék fantasztikusan izgalmas programokat szervezni magamnak?

Annyi kikapcsolódásom van, ha a nagyinál hagyom a gyereket míg elmegyek a boltba bevásárolni. Hű, de szuper kikapcsolódás :((

Nekem unalmas már a babákról való dolgok kitárgyalása.

Minden játszóteret, játszóház az ismerek.

Nekem az az izgalom, ha szombaton itthon hagyhatom a 2 gyereket az apjukkal, s elmehetek valamerre akár egyedűl, akár barátnőkkel.

6 éve vagyok itthon! Csak a féjem re számíthatok mindenben. Nagyik 200-km-re, ha jönnek, két havonta, akkor délelőtt ide érnek, s délután már mennek is, dolgoznak még. Férjemmel közös programra nem tudun menni, csak ha a gyerekek is jönnek, vagy külön-külön barátokkal elmegyünk, hisz nincs ki vigyázzon a gyerekeke.

Szóval semmi izgalom, s ha akarnék sem tudnék szervezni...

Vagyis nem tudom neked mi az izgalmas..

1. nem mindenhol van lehetőség kimozdulni, kisebb településen még lehet, hogy egy játszóház sincs

2. nem minden kisgyerekkel könnyű programot szervezni, van olyan amelyik simán elnézeget egy kávézóban is amíg anyuka beszélget, de olyan is akinek folyamatosan le kell kötni a figyelmét

3. anyagilag sem mindenki engedheti meg magának, egy színvonalasabb program, főleg kisgyereknek húzós árban van

4. nem mindenki szereti a többi kisgyerekes anyuka társaságát, mert jól esne már néha egy kicsit más témáról is beszélgeti, vagy megy a gyerekek "versenyeztetése", vagy a kritizálás-ítélkezés a másféle nevelés miatt

5. több gyerek mellett az ember örül, ha sikerül kialakítani egy napirendet, ellátni a háztartást, főzni, nem marad energia rendszeresen külön programokra járni

6. aki egymás után több gyermeket szül, nem feltétlenül élvezi 4-6 éven keresztül a kisgyerekes programokat

Szerintem nincs olyan anya, akit ne töltene el örömmel, hogy a gyereke boldog.

A magam részéről annyit tudok mondani, hogy vidéki városban élünk két fiam van. Havonta viszem őket bábszinházba, könyvárba, minden héten hívunk legalább egyszer valakit, egy-két hetente egy távolabbi nagyobb játszótérre megyünk el. Ha város szervezésében van valami, arra biztos megyünk. Igyekszek közös programot szervezni velük, mindent próbálok úgy rendezni, hogy örömet okozzak nekik. Vagyis ha esik a hó, hóembert építünk, ha ősz van gesztenyét szedünk, ha rossz idő van együt sütünk stb.

DE! Nincs egyáltalán segítségem. Az apjuk hajnaltól este hétig dolgozik. Annyi pénz és idő a világon nincsen, hogy ennél több programra vigyem őket, úgy, hogy kellőképpen ellássak otthon mindent. Ezért hiába próbálom "izgalmassá" tenni a hétköznapokat egyéb praktikákkal is (cukrászdába megyünk, bolhapiacot látogatunk, kisautóversenyt rendezünk, kisállatkereskedésbe megyünk stb.) minden napra nem tudsz kitalálni valami extrát. Ráadásul két gyerekem van 2 év korkülönbséggel, így amíg a ringató az egyiknek élvezet a másiknak már kevésbé. Ráadásul - mivel a nagy ovis- köt minket az időbeszotás, tehát a fenti törekvéseim ellenére a napjaink többnyire "unalmasak".

(reggel 6-kor kelés, előkészülődés, oviba vinni a nagyot - hazafele játszó, vagy sétálás, otthon megcsinálni a feladatokat- délbe alszik a kicsi- háromkor megyünk a nagyért - és 3-6-ig van a varázsidő, amikor jöhet az "izgalmas" rész - este vacsi-fürdés-meseolvasás alvás.

Tehát akármennyire is boldoggá tesz a gyerekek öröme és végülis én is szeretek itthon lenni, átélni a csodát ahogy a gyerekeim felfedezik a világot, megteszik az első lépéseket, kimondják az első szavakat, de amikor 4 otthon töltött év után már magamnak is gyerekdalokat énekelgetek, ott már gigszer van. :-) Semennyit nem tudok egyedül lenni, sem felnőtt társaságban, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy a gyereknevelés minden perce boldogsággal tölt el. Imádom őket, de nekem igenis nehéz mindent tök egyedül megoldanom, amit csak úgy tudok, ha jó az időbeosztásom, és rendszer van az életünkben. = unalmas. Ez van.

Hamarosan megyek vissza dolgozni, épp a héten voltam a munkahelyemen, együtt ebédeltem a kollegákkal. Évek óta először ebédelhettem anélkül, hogy kitörölnék közben egy kakis feneket, vagy 3x-4x felugrok valamiért. Az a vicc, hogy amióta az eszemet tudom, anya szeretnék lenni és egyáltalán nem mondanám magam karrieristának, de mégis úgy érzem, hogy olyan tevékenységet is kell végeznem, ami számomra kreatív, vagy építő jellegű, mert 4 év homokázs és autózás után , vágyom egy kis szellemi kihívásra.

Az meg hogy nem kell megvonni a felnőtt kapcsolatokat, az persze szép és jó, mert vannak játszós anyukák, meg ovis anyukák, csak tudod nem mindig a gyerekekről, ki-hány centi, mit tud kérdéskörről akarok beszélgetni. Ilyen szinten van napi felnőtt társaságom, de ez nem olyan, mint mikor gyerek nélkül felnőttként / kollegaként / nőként beszélnek veled.

Nagyon szűklátókörű vagy.

Békés megyében élek. 40km-es körzetben nincs az általad felsorolt dolgok fele, de jónéhányat (állatkert bábszínház, kisvasút, vidámpark) csak 100-150km-re találnék.

Szívesen megadom priviben a településem nevét is, szeretném, ha keresnél nekem és két gyermekemnek a közelben elfoglaltságot. Pénzben tudnék rászánni havi 10-30ezer forintot is, de ezt ne a benzinköltség vigye el.

Köszönöm.