Csak az én gyerekem ilyen verekedős?

Szerintem nincs olyan kisgyerek, akinél ez nem jelentkezik. Nálunk is volt egy ilyen korszak. Sőt, ő saját magát is olyankor ütötte. És több, a fiammal egykorú rokongyerek is van a családban, illetve a környezetünkben is van több gyerek és mindenhonnan ugyanezeket a tapasztalatokat osztották meg velem a szülők.

Ilyenkor amit tenni lehet, hogy nem szabad ráhagyni, foglalkozni kell a témával, tehát elmagyarázni, hogy nem szabad durvának lenni, tanítani kell neki és mutatni a finomabb, simogató mozdulatokat, ha megüt, csíp, harap, el kell mondani, hogy ez mennyire fáj a másiknak és fordított esetben nyilván neki sem tetszene, ha mi állnánk neki őt ütni, csípni és így szépen le is lehet őket róla szoktatni, mert beléjük rögzül, hogy így nem lehet viselkedni, mert az fáj a másiknak.

De bizony van több szülő, aki ezt ráhagyja, meg jókat nevet rajta és általában azok a gyerekek lesznek a későbbiekben is azok a tipikus durvább gyerekek.

Ennyi idősen engem is ütött-vágott a fiam, rám már nem emel kezet mert ha megütött, megrúgott stb akkor ott hagytam, vagy beraktam a szobájába és "örök harag és magázás" volt min fél, 1 órán keresztül.

Apját mai napig üti (5 éves) mert ő vissza agyja neki, és a fiam ezt inkább játéknak fogja vele fel.

Apa haverjait is üti vágja, ők is nevetnek rajta sajnos.

Viszont érdekes hogy csak felnőttekkel próbálkozik.Gyereket még sose ütött meg, még akkor se ha ő kap, nem adja vissza.