Betegesen félek a testvér vállalástól, mert azt érzem, hogy nem fogom úgy szeretni, mint a fiam! Van így értelme vállalni?

Köszi Mindenkinek?

Igazából anno még én is úgy terveztem,hogy kettő lesz. Persze amikor még csak tervez az ember, akkor nem tudja igazán,hogy milyen is lesz. Aztán megszületett a fiam, akit tényleg igazán akartam, és valahogy nem éreztem azt,hogy annyira kellene második. Ne értsetek félre, a fiamat imádom, szeretek az anyukája is lenni, de nekem valahogy "elég",hogy ő van,hogy őt szerethetem.

A férjem szerint viszont kell a testvér. Az eszemmel tudom,hogy jó lenne, de valahogy nem vágyom rá.

Mert tudom azt, hogy mennyire szeretem a fiam és ha belegondolok,hogy mondjuk kevesebb időt tudnék vele tölteni, vagy azt kellene neki mondanom,hogy most "várjon", mert az öcsit kell megetetnem, büfiztetnem stb.,akkor az neki sem és nekem sem lenne jó.

Most abban reménykedem, amit írt valaki,hogy ha több idő telik el és a fiam már nagyobb lesz, akkor talán vágyni fogok rá. Csak ne fussak ki az időből!