Anyagiak miatt ne legyen sose gyerekünk?

szia!

de legyen..nagyon-nagyon nehéz, de egy gyerekmosolynál minden többet ér :)

ha gondolod, pár évig még várjatok, addig hátha javul a helyzet:)nekünk is sok mindenről le kell mondani,a gyedem szinte csak a gyerekre megy el.de remélem,hogy jobb lesz,ha visszamegyek dolgozni:)soha nem hittem volna,hogy mindenről le tudok mondani, a gyerekem javára,inkább neki vásárolok, nem magamnak.de ezt majd megtapasztalod te is.

sok boldogságot kívánok!

Nem szabad, hogy csak az anyagiaktól függjön a gyerekvállalás. Mi is albérletbe vártuk az elsőt, mert akartuk. És bíztunk benne, hogy majd alakulunk anyagilag is. Mire vártunk volna, csodára? Ma már semmi nem biztos :(

Persze, hogy fáj az anyai szív, ha nem kaphat meg mindent a gyerek, de a legfontosabb a szeretet, a nyugalom. Az alapvető dolgok legyenek meg: kaja, ruha, meleg, stb, a többi nem létszükséglet, és az egyáltalán nem baj, ha egy gyerek nem kap meg mindent, amiért sóhajt!

De sokan gondolkoznak másképp.

szia! Ha most 28-30 évesen érne a kérdés minket, nagyon kétségbeesnék.

Nektek még nagyon sok időtök van. Mi is 22, ill. 23 évesek voltunk, mikor összeházasodtunk, és VALÓBAN NAGYON keveset kerestünk mindketten. Úgy éltünk meg belőle, hogy folyamatosan fogyott az esküvőre kapott kicsinyke pénzünk. Saját lakásunk nme volt, a nagymamáméban laktunk.

DE:

a párom munkát váltott, infotanárból rendszergazda lett dupla fizuért, kaptunk a fenekünk alá szolgálati autót, utána én is tanítóból újságíró lettem, nem több pénzért, de több kapcsolatért. Három év múlva szüleim eladták a fejünk felől a házat, amiből pénzt nem kaptunk. Anyósoméktól kaptunk egy fél lerobbant házat, a másik felét 35 éves hitelre vettük meg. Egy évvel később a párom céget alapított, előbb vettünk egy kicsi Matízt, utána egy évvel később lecseréltük egy Golfra. A lakást közben szépítgettük, alakítgattuk minimálisan. Egy szobában lakunk, az emeletnek csak a falai vannak meg.

Most karácsony előtt csempézünk, falat törünk, kályhát rakunk. Januárban jön a kis trónörökös (lakáshitel és kocsilízing mellett), és három gyereket szeretnénk.

Szóval csak azt akartam ezzel elmondani neked, hogy a mi életünk hat év alatt hogyan változott meg. Ki tudja, 2, 3 vagy 5 év múlva hol lesztek, mire haladtok.

És igen, gyermeket nagyon minimálisból is lehet nevelni, a lényeg, hogy arra tanítsd, hogy a szeretetet, a közös kirándulásokat többre értékelje, mint bármilyen szép játékot az üzletek polcain. Ja, és minden babaruhánk second, csak a nagyobb dolgokat, kiságyat, ágyneműt, plédet, törölközőt vettünk újat.

32 hetes kismami

De jó kérdés!!

Mi is első babánkat albérletbe vártuk, segítségünk semmi, rokonságunk semmi.

Én épp elvégeztem a főiskolát (kb. 4 hónapot dolgoztam és már mentem is szülni).

Érdekes módon mi akkor még jobban álltunk anyagilag és még így hogy csak mi 2-en voltunk a kisfiamnak a férjemmel, sok mindent meg tudtunk venni neki, választható oltásokat, király babakocsit, autósülést, "menő" játékokat, babavíz, menő pelus stb.

Aztán belevágtunk a saját házba és más városba is költöztünk és a lényeg az hogy mostmár hónapok óta minimális dolgokat tudom csak megvenni, magamra ezer éve nem költöttem egy vasat se, hó végére nincs pénzünk stb.

De közben megérkezett a kislányom is.

Ezt most azért írtam le, mert nekem borzasztóan fáj hogy nem tudok megvenni a kisfiamnak mindent amit csak szeretnék, és nemrég volt a szülinapja, semmit se tudtunk venni neki, mikulásra szintén nem, és karácsonyunk se lesz, mert a férjem végigmelózza az ünnepeket.

Van reményünk, hogy lesz jobb a helyzet de momentán nagyon gáz. És azt akarom ezzel mondani, hogy sose tudni előre hogy mi lesz, hogy alakulnak a dolgok és csak ezért nem vállalni gyereket szerintem butaság.

És mindazok ellenére hogy rossz a helyzetünk, semmiért se adnám őket a gyerekeket és imádom őket és sose csinálnám vissza.

És egyáltalán nem okoz nekem rossz érzést hogy mindig az utolsó vagyok a sorban ha kell vmi, teljesen le tudok mondani bármilyen szükségletemről ha a gyerekekről van szó.

Ha később vállalunk gyereket, akkor is ugyanúgy előfordulhat hogy gödörbe kerülünk.

szia.a legelső válaszoló vagyok...a szüléstől ne fél...eddig még mindenki túl van rajta...én féltem, de kár volt.amikor rád teszik a picit,mindent elfelejtesz:)

ha ugy érzed,hogy még szeretnél kicsit kettesben lenni a pároddal,akkor tégy ugy, ráérsz szülni akár 4-5 év mulva is:)

sok boldogságot nektek!

A 13.37-es vagyok szintén eü-s én is láttam jópár szülést, még a saját szülésem előtt is egy pár héttel.

Hát mit mondjak...én még jobban féltem tőle emiatt sztem..

Ráadásul az összes lehetséges komplikációval tisztában voltam (egy része sajnos be is következett).. a második babánál meg már pontosan tudtam mennyire fáj és akkor meg épp AZÉRT féltem :)

De túlélhető és legfőképp a jutalom a végén :)) azért megéri :)

És igazad is van hogy amig nem érzel égető vágyat a baba iránt, addig nem vállalsz! Élvezzétek ki egymás társaságát, ne akkor hiányozzanak a kettesben töltött évek, amikor már ott egy pici.

Mert akármennyire is jól meg lehet szervezni az életeteket gyerekkel is, meg rá lehet bízni családtagokra stb. azért akkor is állandóan ott van az ember gondolataiban a gyerek amikortól megszületik, egészen addig amig csak élünk :)