Van itt rajtam kívül olyan anyuka, aki szeret játszótérre járni?

Mindkettőtök kérdése érdekes.

Én úgy vagyok vele, hogy elviszem a lányomat, mert szereti, de vagy délután megyünk a férjemmel, vagy barátnőkkel megyek, mert nem szeretek idegenekkel beszélgetésbe elegyedni, hogy totálisan-teljesen őszinte legyek: nem vagyok rájuk igazán kíváncsi, az ilyen színlelt beszélgetéseket meg nem szeretem, viszont hamar rákérdeznek a foglalkozásunkra, és olyankor nincs vége a kérdéseknek.

Ennek ellenére nincsenek bennem indulatok a játszóterezéssel kapcsolatban. A társasházunknak van saját játszótere, ide rendszeresen járunk a többi kisgyermekessel, velük jóban is vagyunk, de az ilyen nagy brancsos össznépi játszóterekre férjjel, barátnővel járok. Így a kíváncsi és tolakodó anyukákat elkerülöm, a kiscsaj meg jól elvan. De a játszóházakat amúgy jobban szeretem, plusz márciustól, két éves korától bölcsis lesz, szóval ha ez eljön, és eleget van gyerektársaságban, akkor lehet, hogy nem erőltetem a játszóterezést.

DE!

Totál megértem, hogy van, aki kedveli, és abszolút nem érzek magamban utálatot a játszótér iránt. Már csak azért sem, mert a kislányunk imádja.

Én vagyok a másik (ellentétes) kérdésben hosszan válaszoló anyuka, aki alapjáraton NEM szeret menni.

Azért a legtöbb dolog nem fekete-fehér. Ott is írtam, hogy nem a játszótérrel, mint hellyel, mint játéklehetőséggel van bajom, hanem pechemre a társaság a LEGTÖBBSZÖR nem olyan, amihez nagyon szívesen csatlakoznék.

A játszóterek a környékünkön egyébként kiemelkedően jók: új, EU-normás, gumis burkolatos, tiszta homokos, van olyan is, ahol van tiszta folyóvíz, takarítják őket, ürítik a kukákat, virágot ültetnek elé stb. Ez tehát egy érv a játszótér mellé. Illetve az is, hogy sok nagymozgást fejlesztő játék van- otthon nincs 3 méteres kötélmászókánk, több "helyiséges" mászókás várunk stb.

Igen, az is jó, hogy védettek, körbelerítettek ezek a helyek és a 3,5 éves kisfiam már talán abba a korba lépett, hogy egyre kevésbé igényli a szoros jelenlétemet (már a hintától is elküld, hogy ne lökjem :).

A tárgyi feltételek jók, a társaság pedig "hozott anyag", azzal nehezen barátkozom. De sajnos egyre inkább azt veszem észre, hogy sokszor nehézségbe ütközik a szülőknek közös helyeken viselkedni vagy arra tanítani a gyerekeiket. Bábszínházban sáros cipővel plüss kárpiton ugráló csemeték, játszóházban mindenkin átgázoló, sort megelőző gyerekek... de nem is kell ehhez családosnak lenni.

Sokat szoktam ezen gondolkodni: egyre gyakrabban hiányolom az udvariasságot, az illemet, a jó modort az alapvető szituációkban is (sorban állás a boltban, ügyintézés, alapvető köszönés, kérem-köszönöm)- igen, a felnőtteknél is- a gyerekek ezeket a viselkedéseket is utánozzák, másolják, tanulják.

A játszótér megítélése nem illik-nem illik kérdés, hanem egyéni tapasztalat.

És még nekem is vannak kedves emlékeim az elmúlt évekből, nem is egy. A többség sajnos negatív, de ez nem jelenti azt, hogy egyértelműen rossz és azt sem, hogy ne változhatna akár az én véleményem, tapasztalatom, akár másoké.

Mi nem megyünk minden nap, mert más-más programokat csinálunk, de heti 3szor kb. játszózunk.

Nem mondom, hogy nem szeretem. Bár van udvarunk, kimegyünk, ilyen időben is vannak kint. A lányom is szívesen van gyerektársaságban. Még csak másfél éves, nem megy oda nagyon senkihez, de nézi őket, érdeklődik.

Én az anyukákkal is szeretek beszélgetni, na nem magas röptű dolgokról, csak ami egy közös hintázásba belefér.

Még csak egy éve játszózunk és járunk más közösségekbe is, usziba, ringatóra, de nem találkoztam okoskodó anyukákkal. Bunkókkal igen. :) De azokkal nem kell beszélgetni. :D

Szóval alapvetően nekem bejön a játszótér. Tényleg jó, hogy el lehet őket engedni és mehet a tombolás, sehol egy kocsi. Budapesten lakunk, van a közelben egy tök jó, nem túl nagy eu-s játszótér.

Én szeretek játszótérre járni. Ha csak ketten megyünk a fiammal, akkor vele játszok, csúszdázunk, hintázunk, homokozunk, ha apa is jön velünk, akkor ők együtt játszanak, én ilyenkor szoktam inkább más anyukákkal beszélgetni kicsit, de ha nincs más senki rajtunk kívül, akkor én is hintázok, csúzdázázok, mint egy nagy gyerek!

(A lenti kérdést még nem olvastam.)