Egy pszichológus értesíti a gyámügyet, ha az anya állapotát veszélyesnek ítéli a gyermekre?

aki azt írta, hogy csak "magánélet" kell, sajnos nincs igaza, ez nem ilyen egyszerű. a "normálisak és kiegyensúlyozottak" bosszantó módon mindig azt hiszik, hogy az "abnormálisaknak" olyan egyszerű volna megváltozniuk, csak egy kis ez meg az kell... hát nem.

nekem pl. van magánéletem, van szabadidőm, vannak barátaim, sportolok, dolgozom, stb., és mégsem vagyok stabil. ezért járok pszichológushoz. és nagyon jól teszem.

és szerintem nekem is és a többi válaszolóak is jó, hogy leírhatta egy anonim fórumon ezeket a tabugondolatokat, mert ezek nem olyanok amiket csak úgy elkottyintanak egymásnak az anyukák a játszótéri padon ücsörögve. a személytelenség sokat számít. lefogadom hogy a másik két hozzám hasonló válaszolónak is majdhogynem ez az egyetlen tere, ahol megfogalmazhatta ezeket a gondolatokat. (a babakocsi-kilökőst nem számítom, ő már feldolgozta, csak a vízbefojtóst és falhoz csapkodóst - ebben a kategorizálásban amúgy rám a párnával megfojtós cím illene) márpedig e gondolatok megfogalmazása és közlése sokat segít. az, hogy azt írod, ne itt beszélgessünk, nem segít.

annyira látszik, hogy fogalmad sincs róla... főleg mikor azt írod, "butaság". ez a szó nekem egyszerűen értelmezhetetlen itt. butaságokat képzelünk? hát ez nem túl empatikus hozzáállás... ez ugyanis nem butaság, ez egy probléma. számunkra nagyon is fájó probléma. nekünk ez rossz. félelmetes dolog. ráadásul tabu is, ezért nehezen feldolgozható. szerintem bárdolatlanság mások komolyan veendő problémáira azt írni hogy butaság.

de persze érzem a segítő szándékot a válaszodban, nem leszúrni akartalak, csak jobban megértetni a dolgokat.

a babakocsi-kilökős válasza megnyugtató volt, én is valami ilyesmit érzek, hogy valahol mélyen mégiscsak a féltés egy formája ez, csak valami torz és ijesztő módon jön elő, na de majd akkor a pszichológussal kitárgyalom a dolgot.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

ezt olvastátok? most már azt is tudjuk a 11-es válaszolótól, mi a neve: kényszergondolatok. amúgy érdekes, mert ebben a kérdésben lehet némileg érzékelni, hogyan kapcsolódik a gyerekek kiszolgáltatottsága nyomán felmerülő aggódás az efféle borús kényszergondolatokhoz.