Tényleg ennyire fontos a tanulás gyerek mellett?

Szerintem mindenki úgy csinálja a dolgát ahogy akarja és birja és tudja. Ha jól értem az ismerősöd mégcsak nem is panaszkodik. Nem olyan egetverő probléma ez szerintem. Foglalkozz te is saját dolgaiddal. Semmi közöd ahhoz hogy más hogyan csinálja és főleg hogy gyerekét hogyan neveli.

Nem kell szuperanyunak lennie, csak csinálja a dolgát hogy később el tudja tartani a gyerekét mert ma már diploma nélkül nem keresel semmit sem. Mi ebben olyan rossz? Nem üti veri, és ha folyton kézben van akkor még kényezteti is. Nem értem miért kell mindenkinek a másikkal foglalkoznia

Nem hiszem, hogy ő szuper anyuka! Aki éjjel ennyit tanul, az nappal nem tud a gyermekkel foglalkozni. Lehet, nem is csinál otthon semmit, és a gyerekre is a nagymama vigyáz napközben. Azonban jól hangzik, hogy ő tud tanulni egy kisgyerek mellett!

Én örülök, ha a 2 gyerek mellett a háztartás rendben van! Nekem ez a legfontosabb, a tanulással már végeztem!

Igazat adok az első válaszolónak. Ha meg tudja oldani, akkor miért kell leszólni?

Sógornőm harmadéves egyetemista volt, mikor megszülte a kisfiát, szigorlatról ment szülni. A negyedik évet pedig a gyerek mellett végezte el kitűnővel. Igen, lehet éjszaka tanulni. Ilyenkor az embernek kevés az alvásigénye, ha egy cél van a szeme előtt. A kisfiára pedig senki sem vigyázott napközben, ő volt vele, az anyukája már meghalt, tesója dolgozott, az én tesóm is dolgozott, ráadásul 4 műszakban. A háztartásnak pedig nem kell makulátlannak lennie, ez egyébként is nehéz gyerek mellett. A főzést pedig meg lehet oldani, több napra előre, vagy ha apa otthon van...

Ha az ismerősöd 4-5kor fekszik le, nem hiszem, hogy délig alszik.

Nekem diplomával, és amellett 3 OKJ-s szakképzéssel sem sikerül elhelyezkednem. Így csak tisztelni tudom, hogy mindent megtesz azért gyerek mellett, hogy majd el tudjon helyezkedni, ha a fia már bölcsibe vagy oviba megy.

Szerintem nem kell leszólni azt, aki tanul a gyereke mellett. Nekem is fontos a tanulás. Én az érettségit csináltam meg, amíg itthon voltam, pont két évem hiányzott. Én is főleg éjjel tudtam tanulni, de ha nem kell tanulnom, én akkor is 5 órát szoktam aludni egy nap. Kb. két hetente egyszer rászólok magamra és korábban lefekszem, ennyi. Most, hogy két éves a fiam már egyetemre járok, mert nekem fontos, hogy majd olyan munkám legyen, amit szívesen csinálok és amiből meg is tudok élni. Pláne úgy, hogy nincs férjem, akinek a fizetésére lehessen támaszkodni. Régen, amikor ugye kellett volna, nem volt fontos, azóta megkomolyodtam ilyen téren. Ja, még mielőtt le lennék szólva, hogy szívtelen vagyok, mert bölcsibe adom a gyerekem, akkor is beirattam volna, ha nem megyek egyetemre, mert már születésekor tudtam, hogy GYES-en nem fogok tudni otthon maradni, a GYED-em is nagyon kevés volt. Így az egyetem mellett tudok valamennyi pénzt keresni, illetve sajnos fel kellett vennem a diákhitelt, de inkább ez, mint hogy 8-9 óra munka után hulla fáradtan elmenjek a gyerekért a bölcsibe ÉS utána még a fiammal is foglalkozzak, mert ez együtt tényleg nem menne, ismerem ennyire a saját képességeimet. Van, akinek még ez is megy, minden tiszteletem az övé.

Nem vagyok szuperanyu, sosem tartottam magam annak, de jólesik, amikor pl. a csoporttársaim elismernek, hogy ők úgy is alig győzik a tanulást, hogy nincs más dolguk.

Szeretek tanulni és nagyon szeretem a fiamat is, jut mindkettőre elég időm. Ami néha kicsúszik a kezeim közül, az valóban a házimunka, de nem hiszem, hogy az életben ez lenne a legfontosabb. Szoktam is mondani, hogy vagy van egy jókedvű kisfiam, akivel jut időm eleget foglalkozni, mellette pedig eredményesen tanulok, hogy legyen ösztöndíjam, és még ezen kívül ha kell, jut időm néha megnézni egy filmet, vagy elolvasni egy könyvet, ami ENGEM szórakoztat, vagy pedig van egy tipp-topp lakás. Nem vagyok a lakásom rabszolgája, az van értem, nem én a lakásért. Nincs kosz meg kupi, de néha tényleg szana szét vannak dolgok. Ez legyen a legnagyobb bajom az életben.

"de inkább ez, mint hogy 8-9 óra munka után hulla fáradtan elmenjek a gyerekért a bölcsibe ÉS utána még a fiammal is foglalkozzak" *plusz még tanuljak

ez kimaradt

Igen, van, hogy ennyire fontos! Nem kell ebbe kívülről beleszólni. Az ő gyereke és az ő élete. Úgyis mondhatjuk: a magánügye.

Nekem is 19 hónapos kisfiam van és én is tanulok. Nem hajnali 4-5-ig, csak néha éjfélig. Hogy miért? Mert mire visszamegyek dolgozni, kell a papír! Azért csinálom, hogy a gyerekemet tudjam megfelelő színvonalon eltartani! Egyébként meg mikor tanulna szegény ismerősöd, egy ilyen helyzetben? Nappal nem tud.

De hiszen egy sor kérdésedre te magad válaszoltál :)

"De másnap hol a gyerek?" - "nagymama fogja elviszi magához"

"Hogy bír vele foglalkozni?" - mivel a nagyi elviszi, nyilván ő foglalkozik vele.

"Hogy végzi el a házimunkát?" - "nagymama jön és kitakarít és megfőz"

És valószínűleg nem másfél órát alszik, jóllehet lepihen amíg nincs otthon a baba.

Látod nem szuperanyu, viszont van egy szuper anyukája! Így nyilván könnyű az ismerősödnek, vagy legalábbis könnyebb, mintha nem lenne segítsége.

Az anyukáját illetően, sokszor ők szorgalmazzák leginkább hogy tanuljon a lányuk, mert annyira szeretnék hogy boldoguljon az életben. Nálunk is így volt, ha anyu nem kardoskodik hogy menjek suliba, most biztos nem tanulok. Ő a saját példáját látta hogy nem mehetett a gyerekek mellett és nekünk lehetővé akarja tenni bármennyi erőfeszítésbe kerül is. Biztosan te is segíteni fogod minden tőled telhető eszközzel a gyerekeidet. Van aki lakást, kocsit vesz nekik, van aki vigyáz az unokára. Ilyen ez.

Elhiszem hogy idegesítő ha ezt a tanulás dolgot nagyzolósan adja elő az ismerősöd, mintha mindenki béna lenne aki nem tanul baba mellett, de ne vedd a szívedre. Van aki nem szeret másoknak beszélni a nehézségeiről, vagy nem akar panaszkodni és van akit doppingol, ha szuperebbnek állítja be magát másoknál. Nem vagyunk egyformák :)