Anyukák, kismamák, arra is szoktatok gondolni hogy mi lesz a gyerekkel ha majd nagyobb lesz?

Szia

Olyan nincs, hogy a hugod miatt nem tudtad befejezni a kozépsulit. Ez hülyeség, már ne is haragudj.

Ami megfogalmazódott bennem, mikor olvastam a kérdésedet és a hozzászólásokat, a teljesség igénye nélkül:

1. Régen rossz, ha 25 évesen még azon rinyálsz, hogy a szüleid tartanak el otthon. Ha „van egy kis vér a pucádban”, már régen léptél volna. Én 13 éves voltam, mikor az ocsém született. 21 évesen külonkoltoztem, és nem azért, mert gondom volt a szüleimmel. 19 éves korom óta dolgozom. 22 évesen férjhez mentem, 25 évesen már egyedül vezettem egy háztartást, férjem volt és nagy kihívásokat kovetelő munkám. Ezek a kérdések már minimum 5 éve meg kellett volna fogalmazódjanak benned. Persze nem kell az én példámat kovetni, de - megbocsáss a kifejezésért - az, hogy a hugodra kell vigyázni, csak kifogás, hogy ne dolgozhass

2. Ha tudatában vagy annak, hogy kimaradtál a suliból és nincs szakmád sem, akkor szintén már sokkal korábban tudhattad azt, hogy 8 osztállyal nem tudsz elhelyezkedni. 22-es csapdájában vagy: a gyerektől nem mehetsz el suliba, viszont suli nélkül nem tudsz elhelyezkedni sem. Ilyen alapon egyetlen megoldásod, ha ülsz a fenekeden, és várod, hogy a kaját a szüleid a szádba repítsék, vagy pedig munkát keresel és nem takarózol azzal, hogy nem tudsz elhelyezkedni - amit már tudhattál akkor, mikor kimaradtál a suliból. Külonben a cipővarráshoz nem kell 10 osztály.

3. Az is eszembe jutott, hogy ismertem egy csajt, aki még egyetemet is végzett, nagyon intelligens volt, de inkább kiszolgáltatja magát a szüleivel és a beteg occsére vigyáz, mert derogál neki dolgozni, így meg a szájába repül a kaja

4. Nem írod, hogy a szüleid hol vannak, mit csinálnak, míg a te életedet feléli a hugod, akit már utálsz, de azért lépni nem vagy képes. CIKI...

5. Sokan már írták előttem, hogy a gyereket nem a nagyszülőknek, vagy másnak szüli az ember, hanem saját magának. Lehet, hogy azért háborodtam fel a kérdéseden, mert én is ebbe a táborba tartozok. Nekem már 21 évesen kellett az onállóság, és tettem is érte. Szóval emeld fel a kicsi popódat, és tegyél valamit a helyzet ellen, mert sajnos NAGGGGYON CIKI 25 évesen még a szülőkkel lakni

Először nem igazán értettem a kérdést, de mostmár nagyjából igen. Azt nagyon nem tartom helyesnek, ha valaki úgy "neveli" a gyerekét, hogy igazából teljesen másokra hárít mindent, ami neki kényelmetlenséget okoz. Viszont azért azt nem tartom szörnyű dolognak, ha néha a testvérnek is be kell segíteni. Nekem öcsém van, 3 év van közöttünk, és volt olyan, hogy nekem, mint az okos nővérkének, vigyáznom kellett rá 1-2 óra hosszat. Ez szerintem mióta világ a világ, így volt.

Ahhoz meg szerintem tényleg ügyesnek kell lenni, hogy valaki teljes értékű anya tudjon maradni akkor is, ha közben máshol is egész emberként kell helytállnia, pl. a munkahelyén. De nem lehetetlen.

De azt tényleg durvának tartom, hogy 25 évesen még dolgozni sem tudsz menni. Én ennyi idős koromra az 5 éves saját gyerekemet fogom nevelni (most vagyok 22). Mennyi idős a húgod, hogy te vagy vele egész nap? Nincs bölcsi, ovi? Mert én is dolgozom, de hát szerintem azért van a bölcsi, hogy ott legyen a gyerekem, ha nekem dolgozni kell. Munka után meg természetesen én vagyok vele. Eszembe sem jutna, hogy állandóan lepasszoljam másnak. Csak amíg muszáj. Na jó, néha napján vigyáz rá a nagymama, de azért az elég ritka. De akinek már van egy 25 éves gyereke, akkor abban lehetne már annyi belátás, hogy a kisebbiket is normálisan neveli fel, hiszen csak tisztában van vele, hogy egy 25 évesnek nem a húgát kell nevelnie.

A nagy már 10 éves lesz, a kicsi 9 hónapos.

Úgyhogy már tudom, milyen, amikorkicsit felnőnek.

A nagy napközis(náluk negyedikig nem is lehet hazajönni 4 előtt, bent megcsinálják aleckét, úgyhogy ez nem is napközi, mert a saját tanárjaik vannak velük. És ez jó, itthon nem kell tanukni, csak gyakorolni szoktunk)

Reggel visszük a kicsivel nagyot suliba, délután hozzuk.

De azért a nagy is még az én pici fiam.